Bár az egy természetes jelenség, hogy szülei értékrendjét minden generáció igyekszik felülírni és saját értékrenddel helyettesíteni, korábban soha nem volt ennyi és ilyen harsány befolyásoló tényező. Míg a mindent elborító reklámok előtt nevelkedett generációk kialakították maguknak az új értékrendet, addig a mostani fiatalok készen kapják azt a marketing-gépezet által manipulált formában. Értékrendjük csúcsára a dolgok megszerzése került, egyre több, modernebb, drágább és menőbb dolgok megszerzése bármi áron. Az örökös fogyasztás, az agyonreklámozott márkatermékek és a tökéletes külső utáni sóvárgás, valamint a külvilág felé vetített tökéletesség jellemzik a jelenkor értékrendjét, amelyet egyetlen józan fiatal sem gyártott volna meg magától. A mesterségesen generált, beléjük sulykolt és kötelezővé avanzsált értékrend megvalósítása az emberek alig 1 százalékának sikerül, a többiekben állandó diszkomfort érzést, elégedetlenséget és szorongást kelt. Emiatt számos fiatalnál elkezdődik a fogyókúra- vagy egészséges étkezés mánia, a túlzásba vitt testedzés, a közösségi média és influencer függőség, a márkatermékek istenítése, rögeszmés vásárlás, esetleges lopások a drága termékek megszerzése érdekében és még sok egyéb szokatlan viselkedésbeli változás jelzi, hogy kezdi őt is bedarálni a gépezet.

A szülő pedig kritizál, helytelenít, ítélkezik és „bezzeg az én időmben” kezdetű szónoklatokat tart. Nem sok sikerrel. Állandósulnak a viták, majd megkezdődnek a tiltások, korlátozások, de ezek sem hoznak túl sok eredményt. A kamasz megsértődik, esetleg eljátssza, hogy beletörődik, de nem hagy fel azzal az őrülettel, amit a fejébe vett. Minden eszközt és trükköt bevet, hogy újra az Instagram-ot lapozhassa és újabb influencereket követhessen be a vágyott témában. Csak most már titokban, nehogy balhé legyen belőle.

Mit lehet tenni?

Kritizálás és szidás helyett érdemes inkább odafigyelni, és kideríteni milyen reménytelen törekvés állhat a problémák hátterében. Milyen irreális célt tűzött ki gyermekünk és kiknek a befolyása alatt áll? Meg kell hallgatnunk őt, anélkül, hogy ítélkeznénk és letorkolnánk. Megértést kell mutatnunk, el kell fogadnunk, hogy a külvilág sajnos most ilyen hatást gyakorolt gyermekünkre és támadás helyett segítő kezet kell nyújtanunk.

Meg kell próbálni egy élhetőbb értékrendet teremteni a bizonytalan és kétségbeesett fiatal számára. Ha a minden írásomban hangsúlyozott érzelmi fejlesztést alkalmazva nevelünk, illetve, ha eddig is a rövidtávú, elérhető célok kitűzésével ösztönöztük gyermekünket, ez most is célravezető lehet. Modell alkatra vágyó lányunknak például segíthetünk egészségesebb étrendre való áttéréssel közös családi főzés keretében, közös mozgással, sportolással. De rábeszélhetjük egy új frizurára, előnyösebb fazonú ruhákra, valami megvalósítható változtatásra, amitől jobban érzi majd magát. Márkatermékek vagy menő edzőtermek után vágyakozó gyermekünknek szerezhetünk hétvégi munkát, ahol megdolgozhat a méregdrága cuccokért. Mire meglesz a pénz, tudni fogja mennyit kell érte dolgozni és vajon megérte-e. De a legfontosabb, hogy tudatosítsuk gyermekünkben az ő saját értékeit, ami miatt szerethető és értékes ember, hogy ne érezze egyetlen lehetőségnek a külvilág által istenített külsőségeket. Ez borzalmasan nehéz, olykor teljesen kilátástalannak tűnik. Mégsem szabad feladni. Ha szülőként nem sikerül hatni rá, kérjünk meg valakit, akire esetleg hallgat. Barátot, rokont, ismerőst, edzőt. Adjuk valaki szájába a mondanivalónkat, hiszen egy kamasz szinte mindenkire jobban hallgat szüleinél. Néha elég, ha egy kívülálló megdicséri a külsejét, vagy bármi elismerőt mond róla, optimális esetben olyan értékeit emeli ki, amelyek valóban igazi értékek. Óriási hatással lehet a családon kívülről érkező pozitív megjegyzés az önmagát folyton másokhoz mérő fiatalra. Ahogy az oly könnyen osztogatott negatív kritika, úgy a ritkaságszámba menő dicséret is elindíthatja a szülők által remélt változásokat.

Varga Mónika