December 25. margójára

December 25. margójára

Kérdezz felelek

-Igen, még mindenki alszik. Azt hiszem emésztenek.

-Nem, dehogy reggeliztem, tegnap egy hétre előre megoldottuk az evés kérdést.

-Nem, senki nincs az ügyeleten, az idén nem volt gond a halászlével. Máshonnan rendeltük, persze.

-Nem, most nem lett ötven gombóc töltött káposzta, a negyven is alig fért az lábosba. Jövőre nagyobb lábos kell, szerintem.

-Igen, sütöttünk hát, azt is. Meg azt is. Hány félét? Haggyá má, nem számoltam!

-Nem, nem fogyott el a bejgli. Még soha az életben nem fogyott el nyolc rúd.

-Igen, most is rávágott a kezére a baltával. Többször is. De pár óra alatt idén is bekerült a fenyő a tartójába.

-Nem, nem hallották a szomszédok. Mert elutaztak.

-Nem, dehogy működött. A másik meg nem ér körbe a fán. De az legalább világít, hál’ Istennek.

-Igen, abból a szaloncukorból is vettünk, amit mondtál. A másik hat mellé.

-Igen, jó lett nekik a pizsama. Pont a méretük. Nagyon örültek neki, mint minden évben.

-Nem, még mindig nem vettünk másik kávéfőzőt, csak a szemes kávét tudjuk használni. De megoldjuk. Köszönjük.

-Igen, a vejem is itt volt. Köszöni a tusfürdőt, persze, hogy használ olyat. Ő is szokott zuhanyozni.

-Nem, azt nem kaptuk meg. Hogy benne volt a csomagban? Utánanézünk, persze.

-Igen, küldünk képet, ahogy szoktuk.

-Nem, nem küldjük el mind a hétszázat, válogatunk.

-Igen, mi is puszilunk mindenkit! Boldog karácsonyt!

Ha tetszett, kérlek nézz körül az oldalamon! Szólj hozzá Te is!

Varga Mónika

Felvételizik a gyereked?

Felvételizik a gyereked?

Kérdezz, felelek!

-Nem, nem kaptunk még idegösszeomlást, csak majdnem.

-Igen, már az összes feladatsort kitöltöttük. Kétszer. Magántanárral, persze, hát az iskolában erre nincs idő!

-Igen, az enyém is heti 8 témazárót ír még emellett. Kell az osztályzat, valamire jegyet kell adni.

-Nem, nem tudja megírni 38 pontosra a matekot, mint a te szomszédod.

-Igen, ő is jár magyar- és matek felkészítőre. Igen, minden héten a 7. órában. Így van, éhesen és hulla fáradtan üli végig mindkettőt.

-Igen, ők is filmet néznek minden órán, amit helyettesítéssel tartanak meg. Már háromszor látták a Télaput.

-Nem, nálunk sem ért az énektanár a matekhoz.  És a rajztanár sem a nyelvtanhoz. Én sem tudok buszt vezetni, pedig minden nap autóval viszem a gyereket.

-Igen, én is Excel táblázatban vezetem a fiam különóráit. Dehogy bírom megjegyezni! Ő meg aztán pláne nem tudja. Elég neki a tanulás! Meg az edzés.

-Nem, ő sem jár minden nap edzésre, csak heti ötször. Valamikor pihenni is kell.

-Igen, neki is fáj a feje. Meg az enyém is, persze.

-Nem, a férjemé nem fáj. Ő még mindig azt hiszi, hogy a továbbjutáshoz kell a gyereknek a 100 pont.

-Nem, még nem vágta nyakon az apja, de már megígérte neki.

-Nem, még nem adtam neki nyugtatót. Minden órán elalszik magától, hová nyugtassam még?

-Igen, ő is alig bír felkelni. Ezért mondtam, hogy nem kell nyugtató.

-Igen, szemtelen, meg fáradt is, állandóan, ahogy mondod.

-Igen, mi is 16 iskolát jelöltünk meg. Hát honnan tudja szegény gyerek, hogy mit akar majd csinálni?

-Igen, jártunk grafológusnál, jósnál, meg sámánnál is. Nem tudnak ezek semmit.

-Nem, mi sem bírjuk már sokáig!