Elemedben vagy?

Rögtön az elején szeretném tisztázni, hogy az alkotó elemünk megtalálásával kapcsolatos írásom alapjául Sir Ken Robinson „Elemedben vagy?” című nagyszerű könyvét használtam. Ő volt az igazi Nagymester a témában, egész életét annak szentelte, hogy a kreativitás fontosságáról meggyőzze a világot és az oktatásért felelős szakembereket. Minden fórumon igyekezett rábeszélni bennünket, hogy az élet igenis élvezetes tud lenni, ha megtaláljuk azt a foglalatosságot, amire születtünk. Keveseknek adatik meg, hogy hivatásszerűen foglalkozhatnak azzal, amiben élvezetet lelnek, viszont minden egyes embernek szüksége van az élet értelmét igazoló, felemelő tevékenységre. Ha nem a munkában, akkor egy hobbiban, szenvedélyben kell kiteljesednünk és mindenképpen meg kell próbálnunk alkotó elemünk szerint élni. Enélkül az életünk sivár és üres lesz.

Robinson könyvét a felnőtteknek címezte, amelyben a „soha nem késő” mottóval bíztatja őket az újra-tervezés lehetőségére. Ha a téma kimerítő részletességgel érdekel, olvasd el a könyvet! Precízen kidolgozott tervet és számtalan izgalmas példát találsz benne ahhoz, hogy bátran nekikezdj alkotó elemed megtalálásához.

A téma már legalább két évtizede foglalkoztat engem is. Gyermekeimnél is mindig arra törekedtem, hogy mihamarabb találják meg a nekik örömet jelentő tevékenységeket, tanítványaimat is erre buzdítom, amióta tanárként dolgozom. Ezért most arra vállalkoztam, hogy – Ken Robinson bölcsességét segítségül hívva- kidolgoztam egy fiataloknak szóló segédanyagot. Abban kívánok nekik segíteni, hogyan kerüljétek el a 20-30 éves gyötrődést, amelyet egyszerűen az okoz, hogy téves pályára álltok. Hogyan szabaduljatok meg az iskola által kialakított önképtől és merjétek megkeresni, elhinni, bevállalni azt, ami nektek való. Nincs két egyforma ember, így nincs két egyforma életút sem.

Honnan tudod, hogy nem alkotó elemed szerint élsz?

Erre igazán könnyű válaszolni, ráadásul a helyzet pontosan ugyanaz felnőttnél és fiatalnál. Egyszerűen azt érzed, hogy mindig nehéz a szíved. Bármi jó is történik veled, az alaphangulatodban valami mégsem stimmel. Akármennyire igyekszel elhinni, hogy minden rendben van körülötted, legbelül érzed, valami hiányzik, valami másra vágysz. Természetesen a rossz érzéseknek számtalan egyéb oka lehet, kiváltképpen serdülőknél és fiataloknál. Ilyenkor mintegy életkori sajátosság a gyakori kedvetlenség és a világvége-hangulat, de jó esetben a fel-le hullámzó kedélyállapot egy aránylag kellemes, megnyugvást hozó hangulatba tér vissza. (Haverok, buli, Fanta és megoldódik minden.)  Ekkor „csupán” általános gondjaink és nehézségeink szerint változó hangulatról van szó, nem erre gondolok.

Ha alkotó elemünk egyáltalán nem kap szerepet az életünkben, akkor az elkeseredéshez hasonló, folyamatos elégedetlenség lesz jellemző ránk és egészen a depresszió állapotáig juthatunk. Megnyugvást nem találunk, pótcselekvésekbe menekülünk és olyan dolgoktól válunk függővé, amelyek ideiglenesen elterelik a figyelmünket és pillanatnyi megnyugvást hoznak. A világ meg elkezd találgatni: mi a baja ennek a gyereknek? Mindene megvan, jó iskolába jár, vannak barátai, miért nem érzi jól magát a bőrében? Ha még azt is hozzáteszi egy jóakaród, hogy „ezeknek a mai fiataloknak semmi sem jó”, akkor biztosan kinyílik a bicska a zsebedben, hiszen érzed, hogy most nem erről van szó.

Több túlterhelt, értelmetlenül agyonhajszolt gyermektől és fiataltól hallottam egy nagyon hasonló megfogalmazást, amikor állandó elégedetlenségük okáról kérdeztem őket. Mind azt panaszolták, hogy soha nem marad idejük arra, amit szeretnek csinálni. Olyan is előfordult, hogy fogalmuk sem volt, mit szeretnek csinálni!! Nem volt még rá módjuk, hogy kiderítsék! Gondolkozzunk el ennek a problémának a súlyosságán! Adott egy serdülő vagy egy fiatal, akinek nincs ideje számára kellemes, élvezetet okozó tevékenységre, vagy fogalma sincs, mi okoz neki örömet az életében! Ez elképesztő és tarthatatlan, nem csodálom, ha az érintett megkérdőjelezi az élet értelmét.

Szóval, ha te most olvasod ezeket a sorokat, kérlek gyorsan írd le egy lapra, miket szeretsz csinálni, mivel töltöd szívesen az idődet! Írj le mindent, ami csak eszedbe jut, bármekkora szamárságnak is tűnik! Szívből remélem, hogy találsz sok mindent és teleírod a lapot. Ha így van, akkor is hasznos olvasmány lehet számodra ez a kiskönyv, hiszen számos egyéb érdeklődési területre bukkanhatsz, illetve csökkentheted az utálatos dolgokat az életedben.

Ha nem tudtál semmit írni, vagy csak alig találtál valamit, akkor kifejezetten neked szól ez az írás! Ha nincs olyan dolog, amivel örömmel foglalkozol, akkor te pontosan tudod, milyen az az elkeseredettség, amiről az előbb írtam. Biztos vagyok benne, hogy változtatni szeretnél rajta, és ehhez itt sok segítséget fogsz találni.

Azt is fontos viszont tudni, hogy a legtöbb embernek szüksége van kívülről jövő motivációra, ahhoz, hogy rájöjjön, miben jó vagy akár kiemelkedő. Valami oknál fogva az emberek ritkán jönnek rá maguktól, mi az alkotó elemük, a világ pedig sajnos nem a bíztató szavaktól hangos. Rengeteg ember soha nem találja meg alkotó elemét és nem ismeri az elégedettség érzését, illetve az alkotás örömét. Persze soha nem késő változtatni, de miért ne találhatnánk meg fiatalon, amire születtünk? Miért kellene évtizedeket várni és állandó hiányérzettel leélni felnőtt éveinket?

|

Néhány igen kiváló, kreatív ismerősöm nem teljesített túl jól az iskolában. Sokan közülük nem igazán jöttek rá, mihez is tudnának kezdeni – kik is ők valójában – amíg el nem hagyták az iskolát és ki nem gyógyultak az oktatásból.

Ken Robinson (1950-2020)

„Árulónk a kétség: attól foszt meg minket, mit könnyedén elérnénk, ha volna merszünk.”
William Shakespeare (1564-1616)

Akár azt gondolod, hogy képes vagy valamire, akár azt, hogy nem, mindenképp igazad van.

Henry Ford (1863-1947)