„Idővel megtanuljuk, hogy nem sok értelme van beszélni a szüleinknek a valódi belső életünkről. Ám ettől magányosnak érezzük magunkat. De azt is megtanuljuk, hogy amíg fenntartjuk a vidámság látszatát, addig minden rendben van.
… nem szabadna éreznünk ezeket a negatív érzelmeket. Így hát a színlelés nagymestereivé válunk.
…Letagadni saját érzelmeinket nem könnyű feladat, de megoldható. Megtanuljuk félresöpörni azokat, elterelni róluk a figyelmünket. Az evés segít elnyomni a kellemetlen érzéseket. A tévé és a videojátékok kiválóan el tudják terelni a gondolatainkat a problémáinkról. Elég várni néhány évet, és máris elég idősek leszünk ahhoz, hogy hozzáférjünk valami igazi figyelemelterelő szerhez.”
Részletek John Gottman és Joan Declaire, Gyerekek érzelmi intelligenciája, Nevelés szívvel-lélekkel című könyvéből
