Vidám kamaszkor?

Vidám kamaszkor?

A serdülő- és kamaszkor során ÓRIÁSI ÁTALAKULÁSOK zajlanak az agyban és a hormonrendszerben, amely változások mindenkinél eltérő, kiszámíthatatlan gondolatokat és viselkedésformákat eredményeznek. A felnőttek ekkor általában elkönyvelik, hogy A GYEREK MEGBOLONDULT, nem lehet vele mit kezdeni.

Pedig csak egy ÁTMENETI KORSZAKBA került, ahol

  • a megszokott biztos pontok kezdenek elhalványodni, újak pedig még nincsenek.
  • zavaró és kellemetlen változásokon megy át a testük,
  • átrendeződnek a prioritások, pillanatok alatt válnak nevetségessé korábbi értékek és magasztosulnak fel dolgok a nagyobbak világából,
  • egy csomó dolog ciki lesz, és valahogy a fél világ ellenséggé válik.

Mindig hangsúlyozom az ÉRZELMI FEJLESZTÉS fontosságát, amely kulcsa lehet egy élhető, kiegyensúlyozott gyermekkornak, és akár MEGELŐLEGEZHET egy többé-kevésbé PROBLÉMAMENTES KAMASZKORT is. A kisgyermekkorban elkezdett érzelmi fejlesztés az, ami MEGKÖNNYÍTI a gyermek számára ezt az átmenetet, de az érzelmi fejlesztő szülő maga is rutinosabban vészeli át gyermeke kamaszkori viharait.

(Az érzelmi fejlesztésről részletesen olvashatsz ’Beírás felnőtteknek’ című könyvemben.)

MIT TEGYÜNK, HA KAMASZ GYEREKÜNK VAN?

Mindenekelőtt fogadjuk el azt a tényt, hogy:

KAMASZNAK LENNI NEM HABOSTORTA, SŐT GYAKRAN EGÉSZEN RETTENETES! 

Érezzünk együtt velük, biztosítsuk őket problémáik és ÉRZELMEIK JOGOSSÁGÁRÓL!

Őszintén érdeklődjünk az érzéseik iránt, ne kicsinyítsük le a félelmeiket és panaszaikat, neveljünk úgy, hogy MERJENEK NEKÜNK BESZÉLNI valódi belső életükről!

Nézzünk meg néhány PÉLDÁT arra, hogyan gondolkozik és reagál egy-egy szülő, miközben egyáltalán nem tudja, mit él át valójában kamasz gyermeke:

  • Hiába vagyunk meggyőződve, hogy nagyszerű a matematika tanár, ha fogalmunk sincs róla, mit művel valójában az órákon. (szülő: „Ugyan már, mindenki kibírta! Aki nála tanul, azt biztosan felveszik az egyetemre!”)
  • Hiába gondoljuk, hogy a gyerek imádja az angolt, ha ügyesen titkolja, mekkora kínszenvedéssel jár a mások előtt való szereplés. (szülő: „Ez a gyerek angolul játszik, meg videókat is néz. Őrület, milyen jól megy neki az angol!”)
  • Hiába dicsekszünk fűnek-fának, hogy az ország egyik legjobb gimnáziumába jár a gyermekünk, ha nem érzi ott jól magát és valójában zenélni szeretne. (szülő: „Csak nem gondolod, hogy feladjuk ezt a nagyszerű iskolát egy hobbi kedvéért? Valamiből élned is kell majd!”)
  • Hiába hisszük például, hogy szuper vakációt biztosítunk gyermekünknek háromezer kilométeres városnézéses utazással, ha ő a barátaival szeretne lenni. (szülő: „Ha már ennyi pénzt költöttünk rád, legalább érezd jól magad!”)
  • Vacakul érzi magát az új fogszabályzóval, nyomja a lúdtalpbetét, siratja az elpusztult tengerimalacát, összeveszett a barátjával, és így tovább. (szülő: „Nem nagy ügy, mindenkivel megesik!”)

DE IGENIS NAGY ÜGY!

A kamasznak ezek nagy ügyek, hiszen ők még nem rendelkeznek megfelelő megküzdési stratégiákkal (megjegyzem a legtöbb felnőtt sem). Ha mindezt mosolyogva kell megélnie, mintha tényleg minden rendben lenne, mert mi csak legyintünk és egyetlen célunk a „nálunk minden rendben van” látszat fenntartása, akkor a kamasz is elindul a LÁTSZATFENNTARTÁS irányába. Megtanulja, hogy HELYTELEN ÉREZNI ezeket a negatív érzéseket, hiszen félelmei csak akadályozzák a család életét. A színlelés nagymesterévé válik, miközben az egyre halmozódó, kimondatlan problémák hatására SZORONGANI KEZD, elmagányosodik. Megjelennek a szorongás tünetei és a gondolatait elterelő cselekvések, mint az állandó evés, a túlzott közösségi média használat, vagy a videojátékok.

Nem szabad eddig eljutni. Az állandó vidámság nem létezik, nagyon káros szülőként előadni ezt a színjátékot. Ha nem segítünk neki, a belül egyáltalán nem vidám kamasz folyamatosan önmagát fogja hibáztatni negatív érzéseiért, a szorongását enyhítendő pedig egyre komolyabb szerekhez nyúl majd.

Problémák, félelmek, az aktuális életvitelétől teljesen eltérő vágyak márpedig léteznek a gyermekek életében is, a kamaszoké pedig szinte másból sem áll. Megoldásuk kizárólag a MEGÉRTÉS és az EGYÜTTÉRZÉS segítségével lehetséges.

Végezetül szeretnék ajánlani egy hiánypótló könyvet ebben a témában, amelyet érdemes elolvasni minden szülőnek és kamasznak egyaránt! Linn Skaber: ‘A szívem egy bezárt bódé’ című könyve kamaszmonológok gyűjteménye, soha nem látott őszinteséggel odavetett gondolatok művészi csokorba kötve. Ezúttal a kamaszok valós érzéseit kapjuk az arcunkba kendőzetlenül, körítés nélkül.

A könyvből vett idézethez nem szükséges magyarázat:

„Nem bírom tovább. Leszarom az egészet. Végeztem. Többé nem kell nekem. Lerakom a folyosóra. Megkaphatod. Vidd el, ha túl vagyunk a hétvégén, vagy leginkább előtte. Jó állapotú, használt kamaszkor. Ingyen elvihető. Nem sok. Ennyi az egész. Amit itt látsz. Belefér a kocsidba. Két-három doboz, néhány edzőcipő, pár fel nem használt péntek este és egy Zara ajándékkártya. Vidd csak el! Úgysem fogom használni! Az egyik doboz nehéz. Ez a doboz. Ennek a megmozdításához több emberre van szükség. Elég sokra, tulajdonképpen. Az áll rajta: remények. Azt írtam ide, a hátuljára, hogy óvatosan, mert olyan törékeny, ami benne van, de ne foglalkozz vele, a nagy része már úgyis összetört.”

Varga Mónika

Te mi szeretnél lenni? És a gyermeked?

Te mi szeretnél lenni? És a gyermeked?

Nem régiben láttam egy kisfilmet egy különös autómosó vállalkozásról, amelynek története szívmelengető módon igazolta meggyőződésemet: MINDENKI SZÁMÁRA LÉTEZIK olyan tevékenység, amelyben ÖRÖMÉT LELI, amiben elmélyülhet és mások számára értéket teremtve akár pénzt is kereshet vele. Csupán MEG KELL TALÁLNI EZT A TEVÉKENYSÉGET, és garantáltan megváltozik az adott ember élete.

Egy fiatalember alaposan megfigyelte autista bátyja furcsa sajátosságait és megrögzött szokásait, majd az az ötlete támadt, hogy ezt a „mániás precízséget”, ami láthatóan örömet szerzett a bátyjának, hasznos munkára is fel lehetne használni. Nyitott egy autómosót (azóta még kettőt), ahol autista fiatalokat alkalmaz az autók kézi tisztítására. A társadalomból egyébként kiszorult, beilleszkedni alig tudó emberek, fő erősségüket bevetve, utánozhatatlan precízséggel mossák le az autókat, miközben mosolyognak, élvezik a munkájuk eredményét és fizetést is kapnak érte. Amitől a család éppen frászt kap, azt itt átfordították hasznos cselekvésbe, a fiatalok pedig keresőképes, büszke emberekké váltak.

Hogyan született egy ilyen kreatív ötlet?

Egyszerű! Az autista fiú testvére CSAK ARRA KONCENTRÁLT, MIBEN JÓ a bátyja, és MIT CSINÁL ÖRÖMMEL, figyelmen kívül hagyott minden egyebet.

Mi lenne, ha mi is így tennénk önmagunkkal és gyermekeinkkel?

Ami körülményeinket és képességeinket illeti, mindannyian máshonnan indultunk. Értelemszerűen más lesz az „ALKOTÓ ELEMÜNK” is, vagyis a vágyott és örömmel végzett tevékenység, amely a jövőnket is jelenti egyben. Más lesz tehát az utunk is, de csak úgy találhatunk rá a sajátunkra, ha magunkba nézünk, keressük, ami nekünk való, végül őszintén letesszük a voksunkat amellett, amire valójában születtünk.

Csakhogy ezen az úton mindig több a szembeszél, mint a segítség. Az autista autómosók esete egy ritka példa az ellenkezőjére.

Ellenszélnek ott van mindjárt az a sok „TÉNY”, amit magunkkal kapcsolatban megkérdőjelezhetetlennek HISZÜNK. Ilyenek például az „én nem vagyok ehhez elég rátermett”, „nincs hozzá érzékem”, „én sose fogok tudni ennyi pénzt előteremteni”, „túl öreg vagyok már hozzá”, „én nehezen viselem a változást”, satöbbi, satöbbi. Ha ilyen MENTSÉG-BARIKÁDOK mögé bújunk, akkor eszünkbe se fog jutni igazi vágyaink szerint keresgélni. Akár rólad, akár gyermekedről van szó, azzal kell elindulni a jó úton, hogy az érintett személy:

  1. ÖSSZEÍR MAGÁRÓL MINDENT, AMIT TÉNYNEK HISZ!

Amikor kész a lista, mindegyik mellé odaírja, KI GONDOLJA EZT ÍGY, tényleg ő, vagy valaki más. Gyakran derül ki, hogy a negatív állítás (te egy lusta ember vagy) egy szülőtől, rokontól, tanártól, egyszerűen a külvilágból jön, és nem is én gondolom magamról. Ekkor érdemes eltöprengeni: ha már azt sem tudom, én gondolok-e valamit, vagy csak belém szuggerálták, akkor mi mindent kell még kiderítenem önmagammal kapcsolatban?!

  • MEGCÁFOL MINDENT, AMIT NEM IS Ő ÁLLÍT!

Remek érzés lesz felfedezni például, hogy nem is félek a változástól, csak azt hiszik rólam. Rögtön el is kezdhetem bebizonyítani. Vagyis változtatok, mégpedig a vágyaim irányába tett lépésekkel.

  • EZEK UTÁN ÖSSZEÍRJA AZ ÖSSZES TEVÉKENYSÉGET, AMIVEL A NAPJAI TELNEK

Nem kell megijedni, nem lesz olyan sok (utazás, tanulás, munka, házimunka, TV nézés, testedzés stb.) Majd rangsorolja ezeket aszerint, amennyire jók vagy rosszak számára: a „megnyomorítóan borzasztó”-tól a „fantasztikusan klassz”-ig. Ha ezzel megvan, világosan látszani fog, MILYEN ARÁNYBAN szerepelnek a illetve a ROSSZ érzéssel végzett tevékenységek.

  • NEKIÁLL HELYREÁLLÍTANI A JÓ ÉS A ROSSZ ARÁNYÁT

Lassan, fokozatosan csökkenti a rossz érzést kiváltó tevékenységeket (természetesen ennek lesznek határai) és szándékosan, „finom erőszakkal” növeli azokat, amiket élvezettel végez.

Ha gyermekeddel végzed el ezt a „rendrakást”, akkor kiderülhet, hogy számos különóra már rég csak nyűg neki, hogy mégsem akar heti háromszor úszni, hogy imád apával matekozni, szívesen segítene főzni, vagy az állatokat szereti igazán és jól is bánik velük. Ilyen módon kerülhetnek látóterünkbe olyan dolgok, amikre esetleg nem is gondolnánk.

Gyermekünk pedig megtanulja, hogy

  • semmi sincs kőbe vésve,
  • a dolgok változhatnak,
  • nem minden kötelező, amit utálok
  • és saját felelősségem is, érdeklődési köreim megtalálása!

Mert alkotó elemünk felfedezése azt jelenti:

nyitottak vagyunk az új élményekre, és arra, hogy új utakat és lehetőségeket fedezzünk fel magunkban és a körülöttünk lévő világban.

Soha nem késő és talán soha nem is túl korai változtatni. Rengeteg agyonterhelt, fásult, unott, sőt életunt gyermeket is látok, akiknek fogalmuk sincs, hogy esetleg változtatni is lehetne a helyzetükön, természetesen az erre nyitott szülők közreműködésével.

Számtalan példa van a híres emberek világából arra is, hogy nem mindig az iskolai tananyag, és még kevésbé az ottani teljesítmény hozta meg valakinek a sikert és a boldogulás lehetőségét. Világhírű emberek seregéről derül ki, hogy az iskolában alkalmatlannak tartották őket minden „mérhető” tevékenységre, de a nyitottság végül meghozta az eredményt.

Elindulva az autista autómosó csodás példáján, bánjunk mi is úgy magunkkal és gyermekünkkel, mint az ötletgazda fiatalember a bátyjával: KERESSÜK AZT, AMIBEN JÓK VAGYUNK, AMI ÖRÖMET OKOZ ÉS INDULJUNK EBBE AZ IRÁNYBA!

Az alkotó elemed megtalálásához vezető úton letölthető mellékletekkel megtámogatott, komoly segítséget kaphatsz itt:

Hova tovább?

Hova tovább?

Örök téma: a továbbtanulás

De jó is azoknak a gyerekeknek, akik évek óta tudják, MI ÉRDEKLI ŐKET, esetleg azt is eldöntötték már, mivel szeretnének foglalkozni felnőttként. Ők a KIVÉTELEK és talán mondhatjuk, hogy a szerencsések, mert ha léteznek ennek megfelelő intézmények, akkor „csupán” be kell oda jutniuk. Vagy akár intézmény nélkül is sikerre vihetik elképzeléseiket, ha elég elszántak és megfelelő támogatást kapnak környezetüktől.

És a többiek?

Náluk már az általános iskola felső tagozatában indul a „HOL IS TANULJON TOVÁBB EZ A GYEREK?” kérdés körüli aggodalom. (Majd a középiskola végén újból indul ugyanez a nóta.) A „mi szeretnél lenni” kérdés megválaszolása még a messzi távolba vész. Jó esetben talán azt már kiderült, mi érdekli őket, de gyakran ez is kérdés. (Hogy mi nem érdekel valakit, azt valamivel könnyebb megmondani!) Így a gyermekek többsége jobb híján BELETÖRŐDIK abba, amit apa/anya javasolnak, vagy ahová a haverok mennek, mert nincs más választásuk. Ha megértenénk, hogy az ISKOLAVÁLASZTÁS később MEGVÁLTOZTATHATÓ, akkor kevesebb gyötrelmet kellene megélniük az alig 14-15 éves kiskamaszoknak. Az intézmény kiválasztása NEM ÉLET HALÁL KÉRDÉSE, csak egy lehetséges út, a sok közül. Az egyetemmel is hasonló a helyzet, ott is lehet útközben változtatni, ha mégsem nekünk való, amit választottunk, vagy ahová bekerültünk.

A régi világban megszokott BIZTOS KAPASZKODÓK ELTŰNTEK, nincs előttünk a szülők által kitaposott út, vagy a bizonyos iskolák elvégzése utáni biztos jövő. Így tehát akárhová is megy a gyerek tanulni, semmi sem biztosít neki zavartalan menetelést a tuti megélhetés felé. Ez ugyan ijesztőnek tűnik, de ne feledkezzünk meg a modern világ JÓ OLDALÁRÓL SEM!

A mai világban SOHA NEM LÁTOTT MENNYISÉGŰ munkaterület, feladatkör, SZAKMA és állás létezik, szinte naponta keletkeznek új szakmák. Olyan elképesztő dolgokból lehet megélni és sok pénz keresni, amiről a mai szülők generációi korábban nem is hallottak.  Bár képtelenség ezt mind átlátni és gyermekeink elé tárni, de nyitott szemmel járva, gyermekünket érdeklődésre és az ÚJ IRÁNTI FOGÉKONYSÁGRA nevelve elültethetjük bennük a bizakodást és az önbizalmat saját jövőjük megteremtésével kapcsolatban. Elsősorban a SZÁNDÉKOT KELL feléleszteni egy mai fiatalban, hogy keresse, ami érdekli, függetlenül az iskolában elvárt tananyagtól. NE VÁRJA AZ ISKOLÁTÓL a személyét illető lehetőségeket, mert jelenleg ez a feladat „ki van szervezve” és mint megannyi más, ez is a családra vár.

Ebben jelenleg NEM PARTNER AZ OKTATÁS, mert nincs felkészülve a milliónyi új készség felderítésére és oktatására, de partner lehet a szülő és a gyerek környezete. Ha azokat a területeket vesszük sorra, amelyekben ifjú csemeténk tehetségesnek mutatkozik, ott sem ismerhetjük a rá váró lehetőségek töredékét sem, de meg kell őket keresni!

MIT TEHET A GYEREK, akinek ötlete sincs, de most kell döntenie?

  • Ha középiskoláról van szó, a legfontosabb, hogy kérje a szülei támogatását és legyen velük őszinte. Legalább azt tisztázzák a családban, mi az, amit egyáltalán nem szeretne. (Szülőként ne kényszerítsünk rá iskolát, mindenképpen törekedjünk arra, hogy a gyerek is részese legyen a döntésnek!)
  • Mondja el és ismételje gyakran, mi érdekli, mivel foglalkozna szívesen, irodában vagy fizikai munkavégzésben tudja magát jobban elképzelni, igenis keresse ő is szorgalmasan, mivel járna a legjobban! (Szülőként akkor kell csak teljesen átvállalni a döntést, ha tényleg semmilyen útmutatást nem kapunk gyermekünktől, de ez egy jelzés arra, hogy tovább kell keresni az érdeklődési területeket.)
  • Felsőoktatás esetén előfordulhat, hogy semmiképpen nem akar továbbtanulni, azt is tudatnia kell a szüleivel, tisztázni kell az okokat, amik alapján egyezségre lehet jutni. A ’most nem’ még nem jelenti azt, hogy soha.
  • Van az a lehetőség is, hogy egy évig szerencsét próbál és dolgozik valahol, vagy önkéntesként külföldre utazik, hogy kicsit felszabaduljon a tanulás állandó nyomása alól. Ezek viszont csak akkor működnek, ha a részleteket és az anyagiakat a szülőkkel egyezteti.
  • Ha már vannak továbbtanulási ötletek, érdemes elbeszélgetni a kiszemelt intézmény diákjaival, illetve a választott szakma képviselőivel. Bármi megtörténhet.
  • Vannak nem szeptemberben kezdődő képzések is, azoknak a határideje még nem sürget annyira. Dönthet egy ilyen lehetőség mellett is. Csak utána kell járni.
  • Ha fogalma sincs, mi érdekli, akkor valószínűleg az erősségeivel sincs tisztában. Tanácsoljuk neki, hogy beszélgessen sokat a barátaival, ismerőseivel, rokonaival! Kérdezze őket magával kapcsolatban, hallgassa meg az ő ötleteiket! A kortárs csoportnak például gyakran nagyszerű meglátásai vannak és meglepően okos tanácsokat tud adni. Kutakodjon a neten! Írjon be területeket, amelyek érdekesnek tűnnek és keressen szakmákat, amelyekről soha nem hallott!
  • Ha az anyagiak szabnak határt a továbbtanulásnak, mert kizárólag fizetős szakra van esély bejutni, akkor sem kell azonnal feladni a tervet. Léteznek olyan támogatások, ösztöndíjak, diákhitelek, amelyek segíthetnek a pénz előteremtésében. A legtöbb egyetem mellett több-kevesebb munkát is lehet vállalni, ebben is érdemes gondolkodni.

A lényeg mégis az, hogy ami mellett most dönt a fiatal, az NEM KÖTELEZŐ ÉRVÉNYŰ az egész további életére! Minden tanulmány abbahagyható. Minden ember folyamatosan változik, így a céljai is képlékenyen alakulnak az idő múlásával. Ennek tudatosításában oroszlánrész jut a szülőknek (szerepük fontosságát nem győzöm hangsúlyozni a „Beírás felnőtteknek” című könyvemben), hogy a fiatal saját jövőjét ne sziklaszilárd elvárások sorozatának, hanem a lehetőségek tárházának lássa. Szüleitől pedig kapjon bizalmat, bíztatást és támogatást!

Varga Mónika

Hogyan találjuk meg érdeklődési körünket? Erre itt találsz segítséget:

Márai Sándor, A gyertyák csonkig égnek

„De a lelked mélyén görcsös indulat szorongott – vágy, másnak lenni, mint amilyen vagy. Ez a legnagyobb csapás, mellyel a végzet embert sújthat. Vágy, másnak lenni, mint akik vagyunk: ennél fájdalmasabb vágy nem éghet emberi szívben.”