A mai rohanó világban gyakran ARRA SEM JUT IDŐNK, hogy rendesen ODAFIGYELJÜNK gyermekünk KÉPESSÉGEIRE. A mindennapi tanulnivaló, házi feladatok és az ötös osztályzat hajszolása elveszi azt az időt és energiát is, amit egyéb, számukra hasznosabb képességek felderítésére fordíthatnánk.
Pedig egy ÉLHETŐ GYERMEKKOR megteremtése, illetve ÉRTELMES CÉLOK kitűzése érdekében éppen az lenne LÉTFONTOSSÁGÚ, hogy megtaláljuk azt a tevékenységet, ami neki való. Természetesen oda kell figyelni arra, hogy tanul, milyen osztályzatokat szerez, de a gyermek LECKÉN KÍVÜLI VILÁGA IS UGYANOLYAN FONTOS!
Észre kell vennünk, mit szeret csinálni, mit utál és mitől fél.
Ha megtaláltuk, megítélésünk szerint miben tehetséges, mondjuk meg neki, buzdítsuk és tegyük lehetővé, hogy több időt foglalkozhasson vele! Akkor is, ha ez nem egy iskolai tantárgy, vagy éppen nem ugrálunk örömünkben az adott tevékenység miatt. Meséljünk neki, mit kezdhet majd később a tehetségével, hiszen egy gyermek ezt általában nem tudja. Sokszor fogalma sincs, milyen ügyes, esetleg talán érzi, csak nem hiszi el. Vagy szeretné elhinni, de nincs elegendő önbizalma. Számtalan példát találunk a világhírű színészek, táncosok, de akár a tudósok között is, akikben az iskola semmiféle tehetséget nem vélt felfedezni. Mi szülők vagyunk felelősek azért, hogy kiderüljön, mire viheti gyermekünk.
Szüksége van a dicséretünkre, a szülői támogatásra.
Persze véletlenül sem az utóbbi évtizedekben elharapódzott „ÜGYESVAGYOZÁS”-ra gondolok, amikor a gyereket minden apró mozzanatát fogkrém-reklámos mosollyal ünnepeljük és környezetünk reakcióját lesve hangosan sóhajtozunk: „Jaj, de ügyes vagy kicsikém!”
A kisgyermekkorban kapott milliónyi valóban hasznos „ügyes vagy” egyszer csak kiüresedik, és valami konkrétabbra van szükség.
Amikor az első iskolaévek kezdik kirajzolni gyermekünk képességeit, szülőként keresnünk kell a lehetőséget a VALÓBAN KIEMELKEDŐ teljesítmény dicséretére. A kiemelkedőt természetesen mindig ÖNMAGÁHOZ MÉRTEN értem, nem a társaival hasonlítgatva! Ha megtaláltuk gyermekünk erősségét, további konkrét tevékenységre buzdító dicsérettel, ötletekkel bátorítsuk, amiből pontosan érti, miben volt „ügyes” és mit tehet a további sikerekért. Ez lesz az igazi MOTIVÁCIÓ számára, amely irányt mutat és energiát ad. Ha szülői bátorításra a gyermek számára hasznos és értelmes dolgokba kezd, akkor ezt a feladatot kiválóan elvégeztük!
Sokszor az a gond, hogy A SZÜLŐ SEM BIZTOS BENNE, mekkora tehetség rejtőzik gyermekében, vagy nem ismeri fel azokat az apró készségeket, amik egy megfelelő útra terelhetik az átlagos teljesítményű gyermeket. A legnagyobb tanulási nehézséggel küszködő, egyébként egészséges gyermeknek is vannak erősségei, bár az iskolai követelményrendszer alatt megnyomorodva ezeket gyakran tényleg nem találja.
Nehéz észrevenni olyan készségeket, amiket az iskolában nem mérnek, de éppen ez a szülők egyik átháríthatatlan feladata! Mára valóban végtelenné vált azon lehetőségek száma, amiből jövőt lehet kovácsolni, de nem biztos, hogy az iskolapadból indul majd el.
Figyelni kell, keresni kell és rá kell döbbenteni a gyereket, miben különleges ő. Ezzel enyhíthető, vagy el is kerülhető a sikerélmény hiányában óhatatlanul kialakuló önbizalomvesztés, a „NEM VAGYOK ELÉG OKOS” érzés.
Nagy örömmel figyelem azokat a szülőket, akik kilógva a jegyek és tuti iskolák után rohanó tömeg soraiból azokat az iskolákat és szakmákat keresik lelkesen, amelyek illenek gyermekük tehetségéhez, ahhoz, amit szívesen csinál. Magasról tesznek rá, melyik az éppen menő iskola, melyiket favorizálják a tömegek, csak a saját gyermekük ésszerű, ÉLHETŐ ÉS MEGVALÓSÍTHATÓ JÖVŐJÉN dolgoznak. Ők a gyermekük érdekei és nem a külvilág vélt elvárásai szerint cselekednek.
Biztosan te is emlékszel gyermekkorod bizonytalanságaira, amelyek eltántorítottak dolgoktól, pedig mi lehetett volna ha…? Bárcsak valaki mondta volna, hogy gyerünk tovább ezen az úton!
A témáról részletesebben olvashatsz ‘Beírás felnőtteknek’ című könyvemben:
www.hozdkiazellenorzot.hu/konyvem
Varga Mónika
