Robinson könyvét a felnőtteknek címezte, amelyben a „soha nem késő” mottóval bíztatja őket az újra-tervezés lehetőségére. Ha a téma kimerítő részletességgel érdekel, olvasd el a könyvet! Precízen kidolgozott tervet és számtalan izgalmas példát találsz benne ahhoz, hogy bátran nekikezdj alkotó elemed megtalálásához.

A téma már legalább két évtizede foglalkoztat engem is. Gyermekeimnél is mindig arra törekedtem, hogy mihamarabb találják meg a nekik örömet jelentő tevékenységeket, tanítványaimat is erre buzdítom, amióta tanárként dolgozom. Ezért most arra vállalkoztam, hogy – Ken Robinson bölcsességét segítségül hívva- kidolgoztam egy elsősorban fiataloknak szóló segédanyagot. Abban kívánok nektek segíteni, hogyan kerüljétek el a 20-30 éves gyötrődést, amelyet egyszerűen az okoz, hogy téves pályára álltok. Hogyan szabaduljatok meg az iskola által kialakított önképtől és merjétek megkeresni, elhinni, bevállalni azt, ami nektek való. Nincs két egyforma ember, így nincs két egyforma életút sem.

Honnan tudod, hogy nem alkotó elemed szerint élsz?

Erre igazán könnyű válaszolni, ráadásul a helyzet pontosan ugyanaz felnőttnél és fiatalnál. Egyszerűen azt érzed, hogy mindig nehéz a szíved. Bármi jó is történik veled, az alaphangulatodban valami mégsem stimmel. Akármennyire igyekszel elhinni, hogy minden rendben van körülötted, legbelül érzed, valami hiányzik, valami másra vágysz. Természetesen a rossz érzéseknek számtalan egyéb oka lehet, kiváltképpen serdülőknél és fiataloknál. Ilyenkor mintegy életkori sajátosság a gyakori kedvetlenség és a világvége- hangulat, de jó esetben a fel-le hullámzó kedélyállapot egy aránylag kellemes, megnyugvást hozó hangulatba tér vissza. (Buli, haverok, Fanta és megoldódik minden.)  Ekkor „csupán” általános gondjaink és nehézségeink szerint változó hangulatról van szó, nem erre gondolok.

Ha alkotó elemünk egyáltalán nem kap szerepet az életünkben, akkor az elkeseredéshez hasonló, folyamatos elégedetlenség lesz jellemző ránk és egészen a depresszió állapotáig juthatunk. Megnyugvást nem találunk, pótcselekvésekbe menekülünk és olyan dolgoktól válunk függővé, amelyek ideiglenesen elterelik a figyelmünket és pillanatnyi megnyugvást hoznak. A világ meg elkezd találgatni: mi a baja ennek a gyereknek? Mindene megvan, jó iskolába jár, vannak barátai, miért nem érzi jól magát a bőrében? Ha még azt is hozzáteszi egy jóakaród, hogy „ezeknek a mai fiataloknak semmi sem jó”, akkor biztosan kinyílik a bicska a zsebedben, hiszen érzed, hogy most nem erről van szó.

Több túlterhelt, értelmetlenül agyonhajszolt gyermektől és fiataltól hallottam egy nagyon hasonló megfogalmazást, amikor állandó elégedetlenségük okáról kérdeztem őket. Mind azt panaszolták, hogy soha nem marad idejük arra, amit szeretnek csinálni. Olyan is előfordult, hogy fogalmuk sem volt, mit szeretnek csinálni!! Nem volt még rá módjuk, hogy kiderítsék! Gondolkozzunk el ennek a problémának a súlyosságán! Adott egy serdülő vagy egy fiatal, akinek nincs ideje számára kellemes, élvezetet okozó tevékenységre, vagy fogalma sincs, mi okoz neki örömet az életében! Ez elképesztő és tarthatatlan, nem csodálom, ha az érintett megkérdőjelezi az élet értelmét.

Szóval, ha te most olvasod ezeket a sorokat, kérlek gyorsan írd le egy lapra, miket szeretsz csinálni, mivel töltöd szívesen az idődet! Írj le mindent, ami csak eszedbe jut, bármekkora szamárságnak is tűnik! Szívből remélem, hogy találsz sok mindent és teleírod a lapot. Ha így van, akkor is hasznos olvasmány lehet számodra ez a kiskönyv, hiszen számos egyéb érdeklődési területre bukkanhatsz, illetve csökkentheted az utálatos dolgokat az életedben.

Ha nem tudtál semmit írni, vagy csak alig találtál valamit, akkor kifejezetten neked szól ez az írás! Ha nincs olyan dolog, amivel örömmel foglalkozol, akkor te pontosan tudod, milyen az az elkeseredettség, amiről az előbb írtam. Biztos vagyok benne, hogy változtatni szeretnél rajta, és ehhez itt sok segítséget fogsz találni.

Azt is fontos viszont tudni, hogy a legtöbb embernek szüksége van kívülről jövő motivációra, ahhoz, hogy rájöjjön, miben jó vagy akár kiemelkedő. Valami oknál fogva az emberek ritkán jönnek rá maguktól, mi az alkotó elemük, a világ pedig sajnos nem a bíztató szavaktól hangos. Rengeteg ember soha nem találja meg alkotó elemét és nem ismeri az elégedettség érzését, illetve az alkotás örömét. Persze soha nem késő változtatni, de miért ne találhatnánk meg fiatalon, amire születtünk? Miért kellene évtizedeket várni és állandó hiányérzettel leélni felnőtt éveinket?

Miért nem élünk alkotó elemünk szerint?

Én azt gondolom, azért nem találjuk alkotó elemünket, mert azt sem tudjuk, hogy keresni kell. Elfogadjuk azt a kategóriát, amibe a család, az iskola, vagy saját magunk besoroltuk magunkat és megalkuszunk azokkal a tevékenységekkel, amik jutnak nekünk. Hangoztatjuk, hogy mi nem tudunk ezt meg azt, nem vagyunk olyan ügyesek, mint a szomszéd gyerek vagy az osztály legjobbja. Elhisszük a gondosan kialakított képet saját korlátainkról és képességeinkről, és már csak ezen a kis körön belül gondolkodunk. Eszünkbe sem jut alkotó elemünket keresni, hiszen pontosan tudni véljük, mire vagyunk képesek. Az ilyen kategorizálásban sajnos élenjárnak az iskolák is, ahol az érdemjegyek alapján határoznak meg minket. Ráerősít még a szülő, a szomszéd, sőt anya munkatársa is, míg végül kialakul az az elképzelés, amit már gyerekként is elhiszünk magunkról. Ha ebbe bele is törődünk, akkor beszűkült önképünk állandó kétségeket szül és mentségként szolgál majd unalmas életünkre.

De te biztosan nem szeretnéd, hogy így legyen! Kétségek helyett bátor és kreatív felfedező útra van szükséged. Vágjunk hát bele és nézzük meg mit tehetsz Te az ügy érdekében!

Figyelj oda érzelmi állapotodra!

1. fejezet

Az első és legfontosabb teendőd, hogy mostantól kezdve oda kell figyelned érzelmi állapotodra. Ez azt jelenti, hogy ébredéstől elalvásig a nap minden órájában figyeled magad és azt, hogy mit érzel pontosan napi tevékenységeid végzése során. Egy percig se hidd, hogy normális dolog, ha folyton pocsékul érzed magad! Az igazi az lenne, ha megfigyeléseidet le is jegyeznéd, mert úgy könnyebb lesz később rendezgetni az érzelmeket és szelektálni a rosszkedv-csinálókat. Vegyél vagy rajzolj egy egyszerű órarendet, amibe ezentúl nem tantárgyak, hanem tevékenységek és a hozzá tartozó érzelmek fognak szerepelni. Az írásom végén találsz hozzá egy mintát. De egy üres lap is megteszi.

Ha most azt mondod magadban, én bizony nem fogok írogatni, mert semmi kedvem hozzá, akkor megértelek. Mégis arra kérlek, hogy tedd meg, mert ez az egyetlen módja, hogy feltérképezzük, mennyi időt töltesz számodra megnyomorítóan rettenetes, szimplán pocsék vagy szuper-élvezetes dolgokkal. Szerintem két hét – egy hónap elegendő lesz rá, szóval nem akkora munka. Lényeg, hogy szerepeljen rajta minden, amivel általában telnek a napjaid és rendelj hozzá mindegyikhez egy vagy több érzést! Próbáld meg pontosan meghatározni, hogy érzed magad az adott cselekvés során. Segítségül írok néhány kategóriát, amibe besorolhatod az érzéseidet.

Természetesen sok más meghatározás létezik, azt írd, amit érzel. Hogy átláthatóbb legyen, írd a rossz dolgokat sötét színekkel, a jókat pedig vidám, élénk színekkel!

Ha ezzel megvagy, lesz pár telefirkált lapod, amikre rápillantva rögtön láthatod, melyik színből van a legtöbb. Ha nagyon sok a sötét, akkor kezd kirajzolódni, miért is vagy lehangolt általában. Akinek az ideje nagy része számára utálatos dolgokkal telik, az csupán akkor lehet elviselhető állapotban, ha akad egy olyan tevékenység, amivel kárpótolja magát. Erről beszéltem a bevezetésben: ilyenkor azon kapod magad, hogy 2 órája szünet nélkül bámulod a közösségi média oldalakat, órák óta nézel értelmetlen YouTube videókat, fél éjjel lógsz egy számítógépes játékon, felesleges ruhákat rendelsz, amiket azután visszaküldesz stb. Ez utóbbiak bizonyára vidám színekkel szerepelnek a lapjaidon, hiszem ezekbe menekülsz a sok sötéttel jelölt dolog elől, de nagy valószínűséggel az alkotó elemed nem itt keresendő.

Nagyjából látod tehát, milyen arányban szerepelnek élvezetes és utálatos tevékenységek az életedben. A legfontosabb kérdés pedig: írtál-e olyasmit, amibe annyira belemerülsz, hogy elfeledkezel mindenről és akár egész nap is tudnád csinálni? Amennyiben nem egy kompenzáló pótcselekvésről van szó, előfordulhat, hogy ő lesz az alkotó elemed. Nagyon szerencsés vagy, ha van ilyen a lapjaidon és megfelelő mennyiségű időt tudsz eltölteni vele!

Kiderülhet az is, hogy már megvan a számodra ideális tevékenység, csak nem jut rá elegendő időd. Talán ezen lehet a legkönnyebben változtatni, később erről is lesz szó.

Ha egyáltalán nincs semmi, amivel szívesen töltöd az idődet, akkor itt az ideje keresni, különben előbb-utóbb eluralkodik rajtad a közöny, majd az elkeseredés.

Akárhogy is néz ki a papírra vetett „érzelem-térképed”, a következő feladat mindenképpen egy kis matek lesz. Próbáld meg kiszámolni, hogy a felsoroltakból mi mennyi időt vesz igénybe, azaz milyen arányban történik veled nagyon rossz, kicsit rossz, nagyon jó vagy kicsit jó. Ez egy meglehetősen unalmas része a dolognak, de ha nagyjából tudod, alkalmanként mivel mennyi időt töltesz, akkor csak össze kell adogatni őket és megkapod az eredményt mondjuk egy hétre, vagy egy hónapra. Erre is találsz egy mintát a mellékletek között.

Amikor ezzel is elkészültél, állítsd őket sorrendbe! Íme életed térképe! Nézd át alaposan és gondolkodj el rajta, tetszik-e neked, amit látsz!

Biztosan az az alkotó elemem, amivel legszívesebben foglalkozom?

A válasz egyértelműen: nem. Meg kell ugyanis különböztetni a pótcselekvéseket az igazán kreatív, értelmes és hosszútávon is gyümölcsöző tevékenységektől. Honnan tudhatod, mikor melyikről van szó? Nem fogod elhinni, de ezt sem nehéz megállapítani.

A pótcselekvések csak ideiglenesen hoznak megkönnyebbülést és addig hatnak rád pozitívan, amíg végzed őket. Amint befejezted, kezdődik a jól ismert unalom, jön a hiányérzet, vagy felébred benned a lelkiismeretfurdalás, amiért megint órákat toltál el értelmetlen dolgokkal. Ha már függő vagy és teljesen beszippantott a pótcselekvésed, (mint például sok serdülőt a számítógépes játékok vagy a közösségi média) akkor állandó nyugtalanságot és elégedetlenséget érzel, ha nem csinálhatod. Lassan minden közömbössé válik, vagy minden mást utálni fogsz, ami nem engedi, hogy pótcselekvésedbe menekülj. A mániádon kívüli világban a teljesítményed romlik, és ellenségként tekintesz a valóságra. Ennek semmi köze alkotó elemedhez, mert annak pont az ellenkező hatást kellene elérnie.

Ha alkotó elemed szerint tevékenykedsz, akkor annak befejezése után is nyugodt maradsz, kiegyensúlyozott leszel és hosszú távon érzed jótékony hatását. Mivel elégedettség tölt el, így hétköznapi életed teendőit is könnyebben, gyorsabban végzed. Legbelül érzed, hogy minden rendben van és nem dühít állandóan, hogy feladataidat is el kell végezned. Ezt a tevékenységet soha nem kíséri ideges nyugtalanság vagy lelkiismeretfurdalás, minden tekintetben pozitív hatást gyakorol az életedre.

Általában világosan megkülönböztethető egymástól ez a kétféle cselekvés. Ezért most az a feladatod, hogy megállapítsd, hová sorolod a listádon szereplő, nagyon sok időt igénybe vevő és kellemesnek minősített tevékenységeidet. Ez egy kritikus pont, légy őszinte magadhoz és ismerd el, ha pótcselekvésről van szó! És természetesen van számtalan kellemes időtöltés, amit nem sorolunk sehová, csak csináljuk őket. Legyen belőle jó sok és csináld őket!

Próbáld meg kideríteni, szerepel-e alkotó elemed a listán! Hogy mi lehet egyáltalán az ember alkotó eleme, arra képtelenség választ adni, mert bármi lehet a világon. A könyveléstől a festészetig, a takarítástól a repülőgép vezetésééig, a zenéléstől az építészetig, a kosárfonástól a bélyeggyűjtésig bármi, amire ráillik a fenti leírás. És persze csak olyan dolog lehet, amivel másoknak nem ártunk. Ha olyanban leled örömödet, ami másoknak fájdalmat, vagy kárt okoz, akkor sürgősen fordulj szakemberhez!

Abból indulok ki, hogy még nem találtad meg alkotó elemedet, hiszen azért is olvasod ezt az irományt. Viszont most már van egy nagyon hasznos listád arról, hogy alakulnak a napjaid és mit kellene változtatni rajta.

Szánj rá bőven időt, gondolkozz nyugodtan! Miközben írsz, idézd fel magadban, tényleg te gondolod-e így, vagy inkább a környezetedben élők mondják, esetleg az iskolai teljesítményed alapján véled igaznak. Ha őszintén elgondolkozol, sok meglepetés érhet. Mindjárt kezdheted kétségbe vonni a sok „tényt”. Ha csak a legkisebb kétséged is felmerül azzal kapcsolatban, hogy valóban igaz-e a rólad szóló állítás, halványan húzd át a kérdéses mondatot! Amiben egészen biztos vagy, azt karikázd be feltűnő színnel! Ezt az alkotásodat tedd félre, később visszatérünk rá!

 Most jöhetnek a vágyak

Amikor van rá időd és senki sem zavar, alkosd meg azt a képet magadról, amilyen szeretnél lenni! Csak a belső hangodra figyelj, vágyaidra koncentrálj, zárd ki teljesen a külvilágot! Engedd szabadon a fantáziádat, írj le bátran mindent, ami csak eszedbe jut! Ez azért rendkívül fontos, mert vágyaidat csak akkor tudod megvalósítani, ha legalább önmagadnak bevallod őket! Egy kis segítség az induláshoz: Hol élnél? Mivel foglalkoznál? Hogy néznél ki? Hogyan telnének napjaid? Hová utaznál? Mi lenne a hobbid? Milyen belső tulajdonságokkal rendelkeznél? Miért szeretnének az emberek? Milyen társad lenne? Miben lennél kiemelkedő? Híres lennél? és így tovább. Ha cikinek érzed a felbukkanó gondolatokat, akkor a végén össze is tépheted az egészet, de legalább egyszer lásd tisztán, mit szeretnél!

Ha ezzel megvagy, újabb óriási lépést tettél előre saját utad megtalálása felé. Főleg azért, mert most felboncoljuk a jövőképedet, és lehet, hogy éppen most fogod darabokra tépni. (Remélem még nem tépted össze!) A következő művelet is komoly őszinteséget kíván és nem kis erőfeszítésedbe fog kerülni. Vizsgáld meg egyesével az összes vágyadat és sumákolás nélkül döntsd el, egészen biztosan Te akarod-e, amit leírtál! Nem a közösségi média és a reklámok hatására vágysz rá? Nem csak utánozni szeretnél valakit? Nem a szüleid akarják esetleg? Nem csak megfelelni kívánsz valakinek? Nem csak valaki másnak szeretnél jót?

Légy őszinte magadhoz, nem hallja senki! Halványan húzz ki minden olyan állítást, amiről kiderül, nem a te szívből jövő vágyad és igazából nem is hiányzik a boldogságodhoz. Mondok példákat, hogy beindítsam az őszinteség-folyamot.

Ha sikerült pár dolgot kihúzni, gratulálok neked, szép munka volt! Ami nem a te szíved vágya, az nem számít a jövődet illetően. A saját vágyaid ismerete pedig elengedhetetlen. Ez most már a 4. listád, tedd ezt is félre a többihez és haladhatunk tovább! (1. Tevékenységeid és a hozzá fűződő érzelmek, 2. Ranglista – mivel mennyi időt töltesz hetente? 3. Tények rólad, 4. Vágyaid)

Miben vagy tényleg jó és mit szeretsz csinálni?

Most pedig azokat a dolgokat írd le egy kupacba, amiben jó vagy és/vagy amiket élvezettel csinálsz. Gyűjtsd össze azokat a tehetségeket is, amiket mások mondtak rólad, de te bizonytalan vagy benne. Tanáraid, ismerőseid dicséretei is ide tartoznak.

Emlékezz vissza, hogyan és milyen körülmények között ismerted fel, hogy jól végzel bizonyos tevékenységeket! Milyen érzés volt felismerni? Van-e valami közös azokban a dolgokban, amikben jó vagy? Fontos az is, amire mások alkalmasnak tartanak, de te nem érzed magadban a tehetséget. Mondtak-e olyan meglepő dolgot rólad, amit nem hittél el? Ezeken is töprengj el! Már el is készült az 5. listád, de ami ennél sokkal fontosabb, valószínűleg többet tudtál meg magadról, mint eddig bármikor.

Ha lelkiismeretesen végig csináltad az előző feladatokat, mostanra tisztában kell lenned a következőkkel:

1. Mely tevékenységek határozzák meg napjaidat és az életedet?
2. Milyen arányban állnak a jó és rossz érzést kiváltó tevékenységek?
3. Milyen utálatos tevékenységeket kellene lecsökkentened, vagy abbahagynod?
4. Mivel kellene lényegesen több időt töltened?
5. Milyen pótcselekvésekbe menekülsz?
6. Van-e olyan örömet jelentő tevékenység, amibe teljesen bele tudsz feledkezni?
7. Milyen képességeidben vagy biztos? Melyeket tudnád kamatoztatni?
8. Mik a saját, szívből jövő vágyaid?
9. Mikre vágysz csupán azért, hogy másoknak kedvezz/megfelelj?
10. Milyen meglepő dolgokra jöttél rá, mialatt ezeken a feladatokon dolgoztál?

Amennyiben sikerült válaszokat kapnod a fenti kérdésekre, meg is volnánk az alapokkal.