Keresd, miben jó gyermeked és mondd neki!

A kisgyermekkorban kapott milliónyi „ügyes vagy” egyszer csak mintha kiüresedne és valami konkrétabbra is szükség lenne. Amikor az első iskolaévek kezdik kirajzolni gyermekünk képességeit, szülőként keresnünk kell a lehetőséget a valóban kiemelkedő teljesítmény dicséretére. A kiemelkedőt természetesen mindig önmagához mérten értem, nem a társaival hasonlítgatva! Ha megtaláltuk gyermekünk erősségét, további konkrét tevékenységre buzdító dicsérettel, ötletekkel bátorítsuk, amiből pontosan érti, miben volt „ügyes” és mit tehet a további sikerekért. Ez lesz az igazi motiváció számára, amely irányt mutat és energiát ad. Ha szülői bátorításra a gyermek számára hasznos és értelmes dolgokba kezd, akkor ezt a feladatot kiválóan elvégeztük!

A mai rohanó világban viszont gyakran arra sem jut időnk, hogy rendesen odafigyeljünk gyermekünk képességeire. A mindennapi tanulnivaló, házi feladatok és az ötös osztályzat hajszolása elveszi azt az időt és energiát, amit egyéb, számukra hasznosabb képességek felderítésére fordíthatnánk. Pedig a cél éppen ez utóbbi lenne, megtalálni azt a tevékenységet, ami neki való. Figyeld, ahogy tanul, de figyelj gyermeked leckén kívüli világára is! Vedd észre, mit szeret, mit utál. Vedd észre, miben jó a te megítélésed szerint és ezt mondd meg neki! Tégy javaslatokat, mit kezdhet majd később az adott tehetséggel, hiszen egy gyermek ezt még nem tudja. Sokszor érzi, csak nem hiszi el. Vagy szeretné elhinni, csak nem meri.

Biztosan te is emlékszel gyermekkorod bizonytalanságaira, amelyek eltántorítottak dolgoktól, pedig mi lett volna ha…? Bárcsak valaki mondta volna, hogy gyerünk tovább ezen az úton!

Sokszor az a gond, hogy a szülő sem biztos benne, mekkora tehetség rejtőzik gyermekében, vagy nem ismeri fel azokat az apró készségeket, amik egy megfelelő útra terelhetik az egyébként átlagos teljesítményű gyermeket. A legnagyobb tanulási nehézséggel küszködő, egyébként egészséges gyermeknek is vannak erősségei, bár az iskolai követelményrendszer alatt megnyomorodva ezeket gyakran tényleg nem találja. Nehéz észrevenni olyan készségeket, amiket az iskolában nem mérnek, de éppen ez a szülők egyik átháríthatatlan feladata! Figyelni kell, keresni kell és rá kell döbbenteni a gyereket, miben különleges ő. Ezzel enyhíthető, vagy el is kerülhető a sikerélmény nélkül egyébként óhatatlanul kialakuló önbizalomvesztés, a “nem vagyok elég okos” érzés.

Nagy örömmel figyelem azokat a szülőket, akik kilógva a jegyek és tuti iskolák után rohanó tömeg soraiból azokat az iskolákat és szakmákat keresik lelkesen, amelyek illenek gyermekük tehetségéhez, ahhoz, amit szívesen csinál. Magasról tesznek rá, melyik az éppen menő iskola, melyiket favorizálják a tömegek, csak a saját gyermekük ésszerű, élhető és megvalósítható jövőjén dolgoznak.

A témáról részletesebben olvashatsz ‘Beírás felnőtteknek’ című könyvemben, amelyről minden információt megtalálsz a ‘Könyvem’ fül alatt.

Varga Mónika

A blog összes korábbi bejegyzését

itt találod