Talán lesznek, akik nem vágják rá egyből, mi lehet az. Talán vannak még, akik gyorsan keresgélni kezdenek magasztos fogalmak között, mint az alapvető erkölcsi értékek, szeretet, család, vallás, művészetek és így tovább. Ezek egyikének sem sikerült közös nevezővé válni az évezredes küzdelemben, mert rendre alul maradtak a mindenható szerepét magára öltő értéktelen fémdarabok és papírfecnikkel szemben. Igen, az egyetlen dolog, amit a bolygó minden szegletében globális egyetértéssel elfogadunk, az a pénz. Nemtől, bőrszíntől, vallástól és származástól függetlenül mindenki nagyjából ugyanarra használja és senki sem szeretne valami mást helyette. Pedig valójában semmit sem ér, csupán az ember elméjében létezik az az érték, amit tulajdonítunk neki. Sőt, mára már a kézzel fogható formája kihalófélben van, azzal is megelégszünk, hogy valahol egy banki rendszerben nyilvántartják virtuálisan felhalmozott pénzünket.
Érdekesség, hogy az angol nyelvben a „pénz” szó a megszámlálhatatlan fogalmak közé tartozik, amin lehet értetlenkedni, pedig, ha jól meggondoljuk, valóban az. Akinek nincs, az azért nem tudja megszámolni, akinek túl sok van, az meg azért. És mivel az égvilágon mindennek az értékét pénzben mérjük, így aztán tényleg megszámlálhatatlan.
Ellentétben az ésszel, amiből – mint tudjuk – mindenkinek egy kicsivel több jutott, mint a többieknek, a pénz hihetetlen aránytalanul oszlik meg a föld lakossága között. A világ ötszáz leggazdagabb embere nagyobb vagyonnal rendelkezik, mint Afrika összes országa együttvéve. Bár ez nagyon igazságtalan így, bizonyára mégsem fog soha megváltozni. Az emberi természet több évszázados megfigyelése ugyanis arra enged következtetni, hogy ha valaki a föld összvagyonát egyenlően szétosztaná az emberek között, 10-20 éven belül ugyanúgy visszaállna az eredeti helyzet. A pénzhez való viszonyunkat ugyanis erősen meghatározza a családban és a környezetünkben megtapasztalt minta, továbbá a személyiségünk is. Állítólag a pénzhez érteni kell, ami nem mindenkinek adatik meg.
És ha már megszavaztuk, hogy a pénz mindenek felett, akkor nézzük meg közelebbről azt a bizonyos boldogító szerepét! Nem kell többé vitatkozni rajta, boldogít-e a pénz vagy sem, mert az idő egyszerűen hozzáigazította a pénzhez a boldogság fogalmát (is). Mai szabad világunkban senkinek sincs joga meghatározni, ki mitől lehet boldog, így a boldogságot családhoz, szerelemhez, kiteljesedéshez kötni ma már elavultnak hangozhat. Az úgynevezett civilizált társadalmakban a pénzzel megvásárolható termékek és szolgáltatások iránti vágy olyan méreteket öltött, hogy azok megszerzése sokak számára tényleg a boldogságot jelenti. Milliók boldogsága a gazdagság és ezt nem irigyelni kell tőlük, hanem elfogadni. Az pedig tagadhatatlan, hogy a pénz rengeteg élményt és óriási kényelmet biztosíthat, ha elegendő van belőle. A pénzzel megvásárolható luxus akár ki is töltheti úgy az ember idejét, hogy észre sem fogja venni soha a „másfajta” boldogságot. Szerintem legjobb lenne felhagyni a próbálkozással, hogy a boldogságot egyáltalán definiáljuk, hiszen senkinek a gondolataiba és érzéseibe nem látunk bele, az önámítás pedig szintén az emberi természet része. Ha mi úgy érezzük, a pénznek semmi keresnivalója a boldogság közelében, akkor nekünk is igazunk van.
Egy azonban vitathatatlan: a pénz az egyetlen olyan rendszer a világon, amiben mindenki bízik és szerepét senki sem vonja kétségbe. Boldogít, vagy sem; nem valószínű, hogy a közeljövőben bármi is ledöntené trónjáról.
Varga Mónika
