Az egyik legnagyobb baklövés, amit szülőként elkövethetünk, ha a saját, vagy a világ elképzeléseinek megfelelő „IDEÁLIS” GYEREKET” szeretnénk faragni gyermekünkből, fittyet hányva annak vérmérsékletére és személyiségére. Aki nem hisz ez utóbbiakban, és a szigorú „átnevelés” mellett tör pálcát, az nézzen körül egy többgyermekes családban.
Vegyünk egy többé-kevésbé rendezett és békés körülmények között élő családot, 4 gyermekkel, akiket együtt és hasonló módon, nevelnek a szüleik. Már kisbaba korukban sem tudják ugyanazt végig csinálni az egyik gyerekkel, mint a másikkal, nem beszélve a későbbiekről. AZ EGYIK baba sírós és megnyugtathatatlan, A MÁSIK egész nap alszik, ébren pedig nyugodtan mosolyog. Az egyik kicsi szó nélkül elfogad minden ételt, a másik az arcodba köpi a spenótot. Az egyik lurkót alig bírod elvonszolni az óvodáig, a másik meg nem akar hazajönni onnan. Az egyik fiatalt csak a csavargás érdekli és semmit sem csinál otthon, a másik szívesen segít és inkább olvasással tölti az idejét.
Egyazon szülőkkel, UGYANAZON FELTÉTELEK MELLETT növekedve sem működik a gyári képlet, miszerint azonos bemeneti termékek és azonos megmunkálás után azonos kimeneti termék keletkezik.
Ahogy az oktatási rendszer is ebben a tévhitben reménykedve bukta el az élhető és eredményes oktatás lehetőségét, úgy a szülők is zsákutcába jutnak, ha teljesen egyéni jellemzői ellenében szeretnének valami mást nevelni a gyerekükből.
A VÉRMÉRSÉKLETÜNK (temperamentum) bizonyítottan velünk született, és befolyásolja például az aktivitási szintünket, az alkalmazkodóképességünket, érzelmi válaszaink erősségét, a kitartást és a hangulatot is. Ezért képtelen vállalkozás például egy csendes, nyugodt gyermek mellé érkező lobbanékony és harsány kistesó hasonlóvá szelídítése. És – többek között – ezért is irreális elvárás, hogy minden testvér olyan szorgalmas, türelmes és jó tanuló legyen, mint amelyik személyiségében ez kódolva van.
Természetesen óriási szerepe van a nevelésnek, a családi légkörnek, de hiába biztosítottak az azonos feltételek, az ember egy élőlény, és mint olyan, minden egyede picit (nagyon) különbözni fog a többitől.
Ezért érdemes foglalkozni olyan dolgokkal, mint a SZEMÉLYISÉGVONÁSOK, a SZERETETNYELV, a TANULÁSI TÍPUSOK, illetve ajánlatos időnként önvizsgálatot tartani, vajon tényleg olyan egyenlő feltételeket biztosítunk-e gyermekeinknek, mint ahogy azt hisszük. Még ma is nagyon gyakori a külvilág számára látványos eltérő bánásmód, mint a kedvenc gyerek sztárolása, a problémamentes gyerek érzelmi hanyagolása, vagy az elvárásainkat nem teljesítő gyereknek juttatott kevesebb szeretet.
A gyermek VÉRMÉRSÉKLETÉT minden szülő megtapasztalja és nincs mese, fel kell vérteznie magát a sajátjától teljesen eltérő temperamentumú gyermekek felnevelésére is.
Ha ezzel meg is birkózunk, ott lesznek még a SZEMÉLYISÉGVONÁSAI, amik szintén merőben eltérhetnek a szülőkétől és gyermekenként is mások. Ennek megismerése egy komoly, időigényes folyamat, ráadásul igazán csak akkor van értelme, ha a sajátunkat is ismerjük. Nagy viszont a befektetés megtérülése is, mert rengeteg kérdésre kapunk választ és számtalan konfliktus elkerülhető, vagy hatásosan orvosolható.
A weboldalamon a 9 fő típust felvonultató Enneagram személyiségtesztet és egy 16 személyiségtípust elemző tesztet ajánlok. https://hozdkiazellenorzot.hu/tudastar/
Nekem az Enneagram jött be igazán, csak azt sajnos angolul kell végig csinálni és 19 dollárba kerül. Az Enneagram személyiségelemzés nagyon részletes, az erről szóló könyv pedig nehezen emészthető, ezért az alapgondolatait, mintegy kiindulópontot, az alábbi oldalon foglaltam össze 6 rövid cikkben az érdeklődőknek. https://hozdkiazellenorzot.hu/szemelyisegtipusok-teljes/
Ha csak annyit sikerül kideríteni, hogy gyermekünk a GONDOLKODÓ, az ÉRZŐ, vagy az ÖSZTÖNÖS triászba tartozik-e, vagyis erősségei és gyengeségei a gondolkodással, az érzelmeivel, vagy az ösztöneivel kapcsolatosak-e és mennyiben vagyunk mi magunk mások, már nagyot lendíthetünk a kapcsolatunkon.
Másik nagyon fontos tényező a gyermek SZERETETNYELVE, vagyis az a mód, ahogy neki a legnagyobb örömet lehet szerezni. Az öt szeretetnyelvet Gary D. Chapman írta le a kilencvenes évek elején és felfedezését párterápiákon alkalmazva sok száz házaspár kapcsolatát sikerült rendbe tennie. Könyve hasznos olvasmány lehet mind a házasságunk, mind pedig gyermekünkkel való kapcsolatunk javításához. Chapman szerint 5 szeretetnyelv létezik, amelyből az egyént egy vagy kettő erőteljesebben jellemzi és „szeretet tankját” ily módon lehet feltölteni. Ezek az elismerő szavak, a minőségi idő, az ajándékok, a szívességek és a testi érintés. Az öt szeretetnyelv című könyvben részletesen leír minden tudnivalót és tesztet is kínál sajátunk és szeretteink megismeréséhez.
Gyermekeinkkel sincs ez másképp, és nem ritkán az okozza az állandó feszültséget és elégedetlenséget, hogy NEM BESZÉLJÜK A GYERMEKÜNK SZERETETNYELVÉT. Hiába halmozzuk el például ajándékokkal, ha a testi érintés hiányzik neki. Az én generációmban sok családban volt tabu az ölelés, puszilgatás, így a megélt példát tovább vivő szülők maguk is kerülik azt. Könnyen lehet, hogy a gyermeknek csupán ennyire lenne szüksége, hogy „szeretet tankja” megteljen. A szeretetnyelvet kideríteni nagyságrendekkel egyszerűbb feladat, mint a személyisége mögé látni. Segítségnek ott van Gary D. Chapman: Az 5 szeretetnyelv, gyermekekre hangolva című könyve.
Ha pedig a tanulással van gond, mindenképpen érdemes kideríteni, melyik fő TANULÁSI TÍPUSBA tartozik gyermekünk. Nagyon röviden: létezik a VIZUÁLIS, az AUDITÍV és a KINESZTETIKUS típus, vagy ezek ötvözete. Az első a képek, ábrák segítségével, a második hallott ismeretanyag alapján, a harmadik mozgásos formában tanul a legkönnyebben. Erre is vannak tesztek, a weboldalamon https://hozdkiazellenorzot.hu/tudastar/ itt találod.
Ne érts félre, nem azt javaslom, hogy mától kezdve, kísérleti alanyként, folyamatosan teszteld a gyereket és sorold be mindenféle kategóriába! Ezt a sok dolgot azért írtam le, mert meg vagyok győződve róla, hogy problémák esetén óriási segítség lehet a fentiekből valamelyik, és mindenki számára tartogatnak meglepetéseket.
IDEÁLIS GYEREK PEDIG NINCSEN. Nem is kell, hogy legyen. Ideális körülmények viszont igenis lehetnek. És ezek megteremtéséért szurkolok én minden családban, minden egyes gyerek esetében.
Varga Mónika
