Hogyan tudnám megcsinálni?
3. fejezet
Milyen szoftver fut benned?
Szerintem mindenkiben fut egy olyan szoftver, ami a ránk váró feladatok és kihívások beérkezésekor azonnal működésbe lép és alapvetően kétféleképpen reagál. Vagy másodpercek töredéke alatt megszüli a „miért nem lehet megcsinálni” magyarázatot, vagy beindítja a „hogyan is lehetne megcsinálni” töprengés folyamatát. Nagyon szerencsés vagy, ha többségében a második verzió indul el nálad, akkor itt megspórolsz egy lépést magadnak. Ha azonban csípőből lövöd az „ezt nem lehet megcsinálni, mert…” kezdetű kifogás-áradatot, akkor kicsit több dolgod lesz. Ezt a szoftvert haladéktalanul át kell állítanod megoldáskeresőre, különben egy lépést sem haladsz előre az alkotó elemed felé vezető úton. Nem ritka persze az sem, hogy -a feladat függvényében- hol ez, hol az a szoftver lendül munkába. Optimális esetben sikeresen át is tudsz kapcsolni a „miért nem”-ből a „hogyan lehetne”-verzióba.
Ahhoz, hogy kiderítsd, benned általában melyik szoftver fut, megint csak figyelned kell magadat. Ezúttal azokra a helyzetekre koncentrálj, amikor feladat, elintéznivaló vagy egy új kihívás érkezik az életedbe. Próbáld meg megfogalmazni azt az érzést, ami a feladat hallatán keletkezik benned. Majd vizsgáld meg a gondolatmenetet, ami azután indul be, hogy nagyjából elhelyezted az új feladatot a „borzalmasan utálom-tól az imádom-ig” terjedő skálán valahol. Minősítés után tudod megfigyelni és átállítani a szoftveredet.
Mondok egy példát. Amikor weboldalszerkesztést tanultam és egy-egy újabb technikai kihívással szembesültem, mindig pánikszerű érzés fogott el. Tisztán emlékszem a nyomasztó kilátástalanságra, és a „nekem ez nem fog menni” félreismerhetetlen érzésére (=borzalmasan utálom). Azonnal bekapcsolt az „ezt nem tudom megcsinálni” szoftver és kidobott jó pár nyomós okot, miszerint a küldetés lehetetlen. Mivel rám alapvetően a megoldáskeresés jellemző, erőszakkal átkapcsoltam és morfondírozni kezdtem. Mondom még egyszer: erőszakkal! Legszívesebben elbőgtem volna magam és abbahagytam volna az egészet az esélytelenek nyugalmával, de nem tettem. Egyetlen dolgon járt az eszem:
Hogyan tudnám megcsinálni?
Ez a jelentéktelennek tűnő kérdés óriási dolgokra képes. Ajtókat nyit ki, utakat tár fel, kreativitásra késztet és megoldásokat szül! Bármilyen feladattal is szembesülsz ezentúl, tedd fel magadnak ezt az egyszerű kérdés: Hogyan tudnám megcsinálni? És meglátod, megérkezik a válasz. Mindegy, mit mormol odabenn egy kétségbeesetten tiltakozó hang. Nem baj, ha sokáig tart, az sem gond, ha másokat is be kell vonnod, sőt az sem, ha időnként hiszti- vagy dührohamot kapsz, csak az a baj, ha feladod és hagyod bekúszni a kifogásokat. Ezt onnan tudom, mert végül én is elkészítettem a weboldalamat, amit X generációs nyelvtanárként másképpen nem tudtam volna.
Ezt is gyakorolni kell persze. Ha eddig a kifogás-kereső üzemmódban működtél, nem mondom, hogy könnyű lesz. A korábbi fejezetek során már belejöttél tevékenységeid és a hozzájuk fűződő érzelmeid elemzésébe, most ugyanúgy sorolj be minden beérkező feladatot egy általad megnevezett kategóriába! Kezdd a „szeretem/könnyű”- vel és zárd az „utálom/nem tudom megcsinálni”-val. Amint kész a rangsor, tudni fogod, melyik feladatnál kell majd erőszakkal szoftvert váltani. Gyakorold szorgalmasan! Csinálj meg pár könnyű feladatot, melegíts be azokon, azután válts a nehezekre és tedd fel a kérdést: hogyan tudom megcsinálni? Ahogy lassan belejössz, próbálj ki teljesen új dolgokat is! Ami mindig is érdekelt, csak nem merted kipróbálni, vagy amiről éppen most hallottál és érdekesnek találod. Már el tudod nyomni az azonnal jelentkező „lehetetlen küldetés” hangot és kezdhetsz is a megoldáson agyalni. Ezzel a módszerrel tapasztalni fogod a fejlődést és olyan területeken lesznek sikerélményeid, amiket magad sem gondoltál volna. Az új hozzáállással új lehetőségek nyílnak alkotó elemed megtalálásához is, hiszen nem egyszer olyan ismeretlen terepre tévedsz, ahová a másik szoftverrel soha nem merészkednél.
Hogyan tudsz tanulni?
A legtöbb ember sajnos erre a kérdésre sem tudja a választ. Pedig bármi is az alkotó elemünk, tanulásra mindenhol szükség lesz. Illetve, ha nem tudunk tanulni, bármilyen jó tanács értelmét veszti már az útkeresés során. Minden embernek sajátos tanulási stílusa van, teljesen egyéni módon képes hatékonyan tanulni. Létezik azonban néhány közös vonás, ugyanis nagyjából mindannyian a vizuális (látás), auditív (hallás), olvasási és kinesztetikus (mozgással összefüggő) módszerek keverékével tanulunk. Legtöbbünknél valamelyik módszer dominál és arra alapozva tudunk könnyebben elsajátítani dolgokat. A te módszered megtalálásához nyújt segítséget az úgynevezett VARK teszt, ami magyar nyelven is elérhető és pár perc alatt kitölthető. Magam is megcsináltam, azért merem ajánlani.
https://vark-learn.com/a-vark-kerdoiv
Töltsd ki a tesztet figyelmesen és őszintén, majd olvasd el, melyik csoportba sorol téged és milyen tanulási módszereket javasol! Lehetséges, hogy olyan tanácsokra bukkansz, amik könnyebbé teszik számodra a tanulást. Ha itt nem találnál újdonságot, akkor is érdemes továbblépni és kísérletezni különféle tanulási módszerekkel. Könyvek, internetes oldalak sokasága kínál módszereket hatékony tanulásra, keresd a neked megfelelőt!
Új feladat, kihívás, tanulnivaló esetén tehát kell egy megfelelő szoftver az induláshoz és egy (vagy több) hatékony tanulási módszer. Ezzel a két fegyverrel felvértezve sokkal eredményesebben derítheted fel, mi lesz a te utad, hol találod alkotó elemedet.
Sok sikert hozzá!
4. fejezet. Mit tehetsz még, amikor már rengeteg új dolgot fedeztél fel magaddal kapcsolatban?
Az előző 3 részben végig jártunk egy hosszú folyamatot, amelynek során feltérképeztük napi tevékenységeinket, a hozzájuk fűződő érzelmeinket és a velük töltött idő mennyiségét. Rangsoroltuk az életünket kitöltő tevékenységeket, összegyűjtöttük, mivel szeretünk foglalkozni és mivel lehet minket kikergetni a világból. Megvizsgáltuk, milyen állításokat hiszünk igaznak önmagunkról, melyeket tudjuk esetleg megcáfolni és miben vagyunk jók, amit talán nem is hittünk volna. Megfogalmaztuk vágyainkat és próbáltunk kiszűrni minden olyan hamis érzést, amire csak mások miatt vágyunk, nem a szívünkből fakadó, őszinte vágy.
Ha igazán szerencsések vagyunk, meg tudtuk nevezni azokat a dolgokat, amivel legszívesebben töltjük az időnket és valamit kezdeni is tudunk majd vele a jövőben. Élesen elkülönítettük ezeket a tevékenységeket az úgynevezett pótcselekvésektől, amelyek ugyan pillanatnyi élvezetet jelentenek, de érdemi változást nem hoznak életünkbe és hasznunkra sem fognak válni valószínűleg soha. Optimális esetben vágyaink, képességeink és kedvenc tevékenységeink nagyjából összhangban vannak, valamint elegendő időnk is van céljaink megvalósítására. Sajnos ez ritkán fordul elő. Vagyis tovább kell haladnunk a megkezdett úton, ha ehhez az állapothoz szeretnénk közelíteni. Ezért volt szó még arról a bizonyos „szoftverről” is, amely elindul benned az új feladatok láttán és ezért hívtam fel a figyelmedet a VARK tesztre, amelynek segítségével a számodra megfelelő tanulási módszert találhatod meg. (Ha érdekelnek az előzmények, klikk a fenti linkre!)
Semmi sem állandó, merj változni!
A világban minden folyamatosan változik. Nincs ez másképp Veled sem és az összes veled kapcsolatos körülménnyel sem. Ha végig csináltad a korábbi önvizsgálatokat, már aközben megállapíthattad, mennyi minden más lett a korábbi elképzeléseid, vágyaid, erősségeid tekintetében is. Az a jó hír, hogy ez jó hír! Megszabadulhatsz egy csomó bebetonozott elképzeléstől, ami korábban akár igaz lehetett, de már régóta nem az. Elengedheted a felesleges elvárásokat és másoknak való megfelelési kényszert, amikre már semmi szükség. (Talán soha nem is volt.) Kibújhatsz a bábodból és pillangóként repülhetsz tovább, ha nem adod fel az alkotó elemed keresését.
Alig akad ember a földön, akinek képességei, érdeklődési köre vagy akár tanulási módszere ne változna az élete során többször is. De természetünknél fogva általában hajlamosak vagyunk egy konkrét és állandónak hitt „elképzeléscsomagba” bebábozódni, makacsul hinni, mire vagyunk képesek és mire nem, mi jó nekünk és mi nem. A korábbi kudarcokkal magyarázva nem mozdulunk, egyhelyben toporgunk és szenvedünk. Hogyan lehet innen kimozdulni?
Próbálj ki sok új dolgot!
Az útkeresés egyik legkézenfekvőbb módja, ha kipróbálsz mindenféle új dolgot. Elég sokan állítják, hogy az ember csak akkor él igazán, amikor új dolgokba fog. Úgy gondolom ez nagy igazság, ha a továbblépésről van szó. Számtalan tevékenység van, amire csodálattal tekintesz, amit szíved szerint kipróbálnál, de csak irigykedve figyeled azokat, akiknek már megy. Talán korábbi kudarcélmények tartanak vissza, talán a helytelen tanulási módszer miatt soha el nem ért eredmények. Talán csak az önmagadról alkotott hamis kép akadályoz. Mostantól egyik sem fog. Eleget tudsz már magadról ahhoz, hogy listát tudj készíteni arról, mit tartasz érdemesnek megpróbálni. Átgondoltad már az adottságaidat is, megállapítottad miben vagy jó és mások miben tartanak jónak. Akkor most itt az ideje összehozni a kettőt. Nézd meg mely adottságaidat tudod használni a vágyott dolgok megtanulásához! Gyűjtsd össze, mely területeken kell fejlődnöd és derítsd ki, hol és hogyan tudod megszerezni a szükséges tudást! Keresd a tanulási lehetőségeket, kutass a neten, kövess hasonló embereket és lépésről-lépésre sajátítsd el, amire szükséged lehet!
Két évvel ezelőtt sem weboldalt készíteni, sem könyvet írni nem tudtam. De teljes szívemből vágytam rá és pokolian érdekelt, mások hogyan csinálják. Tudtam, hogy a munka és háztartás mellett kizárólag internetes tanulás jöhet szóba. Tudtam, hogy van mondanivalóm, fogalmazni jól tudok, de a technikai dolgokban évtizedes a lemaradásom, a könyvkiadásról pedig halvány fogalmam sincs. Felkutattam hát a megfelelő internetes tanfolyamokat és gigászi erőfeszítések árán minden ehhez szükséges dolgot megtanultam. Mára saját weboldalam van, amelyet én hoztam létre és működtetek nagy lelkesedéssel. Hogy ez milyen nehéz volt, azt itt olvashatod: https://hozdkiazellenorzot.hu/weboldalam-tortenete/ Valamint kiadtam első könyvemet is.
Felsorolni sem tudom hány tanfolyamot végeztem el, hány YouTube tutorial-t szenvedtem végig, hányszor kívántam vissza a régi szép időket, amikor még nem volt számítógép. Viszont az út járhatónak tűnt, mert tartottam magam az alap elképzelésemhez: ezt akarom csinálni, tehát mindent meg kell tanulnom hozzá. A tanulás vonatkozásában két dolgot említettem előző írásomban, ami elengedhetetlen, ha elindulsz alkotó elemed felé. Egyik az új feladat megismerésekor benned lefutó gondolatmenet, a másik a számodra ideális tanulási módszer. Az elsőt a „meg fogom csinálni valahogy, ha beledöglök is” üzemmódba kell állítanod (kifogások helyett), a másodikat a VARK teszt segítségével szabhatod személyre. Elmondom, hogy 50 életév és közel 30 év tanítás után mindkét téren volt mit javítanom. Rájöttem, hogy egy technikai kihívás esetén a „menekülj” ősi ösztöne aktiválódott nálam, mint az ősembernél, ha jött a kardfogú tigris. Sem a bőgés sem az üvöltés nem volt opció, úgyhogy szépen nekiálltam minden egyes feladatnak és addig gyakoroltam, kísérletezgettem, újabb programokat és ismertetőket keresetem, amíg sikerült átállítani a „szoftveremet” és ma már csak kicsit ráz ki a hideg, ha ilyesmivel kerülök szembe. Szóval, ha neked is van „menekülj” ösztönöd az elérni vágyott tevékenységekkel kapcsolatban, át kell állnod valami kevésbé akadályozó üzemmódba, azt pedig csak úgy teheted meg, ha egyszerűen nekiállsz.
Ha pedig már elhatároztad magad, akkor jöhet a tanulási módszered felülvizsgálata. Én egész életemben tanultam, így meg is voltam győződve róla, hogy jól csinálom. Elolvasom, megértem, megtanulom, ennyi. Aztán kiderítettem, hogy én is és a tanulnivaló is teljesen megváltoztunk az évtizedek során. Ma már sokkal nagyobb szerepet játszik nálam a hallás útján érkező információ és az aktív közreműködéssel, több érzékszerv bevonásával történő tanulás. Óriási segítség például, ha elmondhatom, vagy megmutathatom valakinek, amit tanultam! Soha nem gondoltam volna magamról, de a technikai dolgok elsajátításában például ez a módszer vitt előre. Gyakran előfordult, hogy a kitörni szándékozó hisztérikus tanácstalanság közepén valakit odahívtam és megpróbáltam előadni neki, min szenvedek. (Ezúton is elnézést kérek a családtagoktól!) Viszont nem egyszer magyarázat közben, saját magamat hallgatva jöttem rá a megoldásra! Bármit is gondolsz tehát arról, hogyan tudsz jól tanulni, akadhat itt bőven meglepetés, érdemes kísérletezgetni!
Lépésről lépésre
Ami rengeteg embert megakadályoz alkotó eleme megtalálásában, a bátor kezdeményezésben és a teljesen új dolgok kipróbálásában, az a görcsös koncentrálás a végeredményre. Amit el szeretnénk érni, olyan távolinak tűnik, hogy már az előttünk álló út gondolata is kifáraszt minket. Ha a jelenségről irodalmi megfogalmazásban is olvasnál, nézd meg a https://hozdkiazellenorzot.hu/motivacio/ oldalon található rövid írásomat. Ott találsz egy nagyon szemléletes idézetet erre vonatkozóan.
A dolog lényege, hogy bár tudod mi a célod, mindig csak a következő lépésre koncentrálj! Minden áldott nap végezz el valamit az aktuális teendők közül, kerülj 1-2 centivel közelebb a célhoz és csak a lábad elé figyelj! Ne nézz fel állandóan a célra meredve és a feladatok mennyiségén sóhajtozva, mert erre megy el minden energiád! Haladj apró léptekben előre és amikor felnézel majd, ott lesz az orrod előtt a cél!
Ha nem így tettem volna, soha nem jelent volna meg a könyvem. Egy napon nekikezdtem, az idő előrehaladtával pedig folyamatosan bukkantak elő az újabb és újabb megoldásra váró problémák. Fogtam egy füzetet, felírtam négyet-ötöt azokból a tennivalókból, amik nélkül nem tudtam volna tovább haladni, majd szépen sorban megoldottam őket. Egyszerre csak egy problémán rágódtam, és gyakran megtörtént, hogy mire az ötödikhez értem, az már megoldódott magától. Vagy a harmadik feladat elvégzése feleslegessé tette a negyediket. Így rengeteg agyalást és aggódást spóroltam meg. Egy szép napon aztán azon kaptam magam, hogy a kezemben tartom a könyvemet és már csak azt kell eldöntenem, fényes vagy matt legyen-e a borítója. Fél évvel azelőtt fogalmam sem volt, hogy ez is kérdés lesz. Nagy szerencse egyébként, hogy soha nem tudjuk előre, mennyi akadály gördül majd elénk, mert bizonyosan már az elején megfutamodnánk.
Kérj segítséget!
Végezetül olyasmiről kell írnom, amiben nagyon gyenge vagyok. Bár hiszek az emberekben, segítséget valahogy mégsem sokat kaptam életem során. Azt mondják, meg kell tanulni segítséget kérni és elfogadni, nekem nagyon nehezen megy. De te légy ügyesebb és derítsd ki, ki tudna neked segíteni a céljaid felé vezető úton! Nem diplomát hamisítani vagy levizsgázni helyetted, csak a következő bonyolultnak tűnő feladatban egy kicsit. Éppen annyit, amennyi szükséges. Felbecsülhetetlen értékű lehet mások segítsége, amikor már félig elvesztél a számodra ismeretlen terepen.
Alkotó elemed megtalálásához tehát megint közelebb juthatsz, ha kipróbálsz minden új dolgot, amihez kedvet vagy tehetséget érzel magadban és lépésről-lépésre megtanulsz hozzá minden fontos tudnivalót, szükség esetén pedig kérsz egy kis segítséget. Végül nem győzöl majd csodálkozni, hogy ezt mind Te csináltad!