Hókusz-pókusz

Hókusz-pókusz

Honnan származik a „hókusz-pókusz”?

Biztosíthatlak, már jóval Harry Potter előtt létezett. A lényege azonban születésétől fogva ugyanaz: felkészíteni a hiszékeny hallgatóságot a hamarosan bekövetkező csodás változásra. „Hókusz-pókusz” és a csúf béka daliás királyfivá változik, a rongyos cselédruhából pedig káprázatos báliruha kerekedik. „Hókusz-pókusz” és már húzzuk is ki a nyulakat a cilinderből.

Mint ahogy a szegény ember és a kevély uraság, úgy maga „hókusz-pókusz” is a valóságból került át a mesevilágba. Eredete a keresztény egyház rituáléihoz vezethető vissza. A világon minden vallásnak szüksége van olyan rituálékra, amelyek híveik számára valódivá varázsolják a valláshoz tartozó csodás történeteket. A rituálék sokasága mára teljesen hétköznapivá vált, mint például a gyertyagyújtás, a tenyér összetétele imához, a letérdelés. Rituálénak számítanak továbbá a vallásokhoz kötött viseletek, ünnepi ételek és szertartások is. Számtalan ételhez kapcsoltunk spirituális jelentést és tettük azok fogyasztását ilyen vagy olyan módon ismétlődő rituálévá.

De az igazi „hókusz-pókuszért” egy katolikus misére kell ellátogatnunk.  A varázsige ugyanis feltételezhetően a római katolikus liturgiából származik és a szentségek vételekor elmondott szöveg torzítása lehet. A templomi szertartás csúcspontján a pap fog egy darab kenyeret és kijelenti, hogy ez Krisztus teste, majd fog egy kehely bort és kijelenti, ez Krisztus vére.  Ha a hívek elfogyasztják ezeket, hitük szerint egyesülnek Krisztussal. A kenyér magasba emelésekor az „Ez a test” kijelentés hagyományosan latinul hangzott el: „Hoc est corpus!” formában, amiből a többnyire írni olvasni sem tudó pórnép semmit nem értett és megalkotta a máig használatos varázsigét, a „hókusz-pókuszt”. Az első utalás a kifejezés eredetére egy egyházi főméltóságtól származik a 17. századból, aki az addigra széles körben elterjedt varázsige keletkezését a fenti történettel magyarázta, és máig ez az elképzelés tűnik a legvalószínűbbnek. A templomból azután „hókusz-pókusz” elindult világhódító útjára. Szemfényvesztők (bűvészek) és mágusok szédítik vele a kíváncsi népeket évszázadok óta szerte a világban. A legnagyobb karriert azonban kétségkívül egy kerek-szemüveges fiatal varázslótanonc segítségével futotta be. Ha akadt is valaha egyetlen apró szeglete a világnak, ahol nem ismerték volna „hókusz-pókuszt”, J.K. Rowling világhírű hőse egészen biztosan oda is eljuttatta.  

Varga Mónika

A blog összes korábbi bejegyzését

itt találod

Gerilla kertészet

Gerilla kertészet

gerillakertészet a Wikipedia meghatározása szerint „egy erőszakmentes civil kezdeményezés, amelynek során a lakosság hivatalos engedély nélkül virágokat, fákat helyez ki vagy ültet el különböző nyilvános helyeken, ahol arra megítélésük szerint hosszú távon szükség van.” Célja elsősorban a végeláthatatlan betonfelületek ellensúlyozása és a zöldterület növelése a városokban, de környezetvédelmi és akár politikai figyelemfelhívásként is szolgálhat.

A világ egyik legnagyobb összehangolt gerillakertészeti akciója egyébként éppen Magyarországon indult útjára 2008-ban, a Környezetvédelmi világnapon, amikor a résztvevő csapatok hónapokon keresztül valósították meg terveiket, és az éjszaka leple alatt zöldítették ki a kiszemelt területeket országszerte. Magyarországon jelenleg a közterületen való virágültetés sajnos illegálisnak számít, szóval nem sok értelme lenne nagyszabású akciókra buzdítani. Jelen írásomnak nem is ez a célja.

Magán akciók sokasága és számtalan kísérlet bizonyította, hogy a random kertészkedés, kisebb rendezetlen területek ötletszerű kigazolása, rendbetétele és esetleges beültetése akár igazi kikapcsolódást is jelenthet. Rengeteg olyan terület van például tömbházak tövében és földszinti üzletek előtt, amelyek senki földjének számítanak, ezáltal felveri őket a gaz, vagy elönti a szemét. A látvány mindig nagyon lehangoló. A környék lakói random összefogással csodálatos kis kertekké varázsolhatnák ezeket az elhanyagolt területeket, miközben a szabad levegőn tartózkodnak, ismerkednek, jót beszélgetnek és kizökkentik magukat a hétköznapi teendőkből. Az ilyen kezdeményezés közösséget kovácsolhat és nagyon kis befektetéssel hasznos, örömteli időtöltést biztosíthat a résztvevők számára.  Az effajta tevékenység nem csupán a kellemes végeredménnyel hálálja meg magát, de a közös munka élménye és a projekt jövőjéért érzett felelősség további pozitív érzésekkel jutalmazza a kertészkedőket.

Mindezeken túl, a gerilla kertészetnek bizonyítottan terápiás hatása is van. A depressziós betegek, magányos idősek és hajléktalanok számára kísérleti jelleggel szervezett gerilla- kertész csoportok megdöbbentő eredményeket hoztak. Egy apró kis terület gondozása sokaknak adta vissza az értelmes munka, a felelősség és a valahová tartozás érzését. Számos páciens meggyógyult, barátságok és szerelmek szövődtek és persze a megszépült élettér is pozitív hatást gyakorolt az ott élőkre.

Szóval ásó, kapa és a nagyharang, akarom mondani a gereblye tartson össze minket!

Varga Mónika

A királynő táskája

A királynő táskája

Mi van a királynő táskájában?

(Photo by Pool/Max Mumby/Getty Images)

A csütörtöki ’Tudtad?’ írásai kizárólag szórakoztató céllal kerülnek a heti menübe. Honlapomhoz híven azért igyekszem olyan történetekkel szolgálni, amelyek az ember természete és viselkedése miatt érdekesek, furcsák, vagy meglepőek. Így kerül ma terítékre II. Erzsébet brit királynő táskája. Pontosabban táskái, mert becslések szerint több mint 150 darabból álló gyűjteménye van.

Már az is meglepő, miért kell a világ egyik legtehetősebb hölgyének egy méretes táskát cipelnie mindenhová? Gyakorlatilag mindent személyzet végez helyette, mire kellhet mégis a táska? Vajon mit tart benne?

A legelső, amit általában kivesz belőle, egy S betűt formázó kampó, amelyet az asztal szélére helyez és erre akasztja a táskáját. Így az derékmagasságba kerül és a királynő minden különösebb nehézség nélkül hozzáférhet. Babonás lévén, mindig magával hord jó pár szerencsehozó amulettet is, lovacskákat, kutya figurákat, apró réz nyergeket és ostorokat, amelyeket gyermekeitől és unokáitól kapott. Családi fotókat is tart magánál, valamint jutalomfalatkákat kedvenc kutyái számára. Ez utóbbi magyarázattal szolgálhat a táska méretére. Kis fényképezőgépe szintén mindig ott lapul a táskában, és gyakran döbbent meg komoly államférfiakat azzal a kéréssel, hogy pózoljanak a családi album számára. Mivel Őfelsége nagyon nem szeret unatkozni, neves újságokból összeválogatott keresztrejtvényeket is rejt a táskája. Találunk még benne tükröt, naplót, címes füzetet, napszemüveget, olvasószemüveget, és furcsamód egy zsebkést is.

Dennis Friedman pszichológus szerint a királynő  -mint minden nő- a kényelem és a biztonság érzete miatt tartja magánál mindenütt a táskáját. Egyedül a skóciai Balmoral Kastélyban nincs nála táska, ahol a legfelszabadultabban érzi magát.

Más udvari megfigyelők szerint ennél sokkal praktikusabb célt szolgál a táska, a királynő egyszerűen ezzel jelzi bizonyos kívánságait. Ha például felteszi az asztalra, az azt jelenti, hogy az esemény a végéhez közeledik, a királynő indulni szándékozik, nincs több kérdés Őfelségéhez. Egy másik „táskatartás” abban az esetben használatos, amikor valaki a megengedett 30 másodpercnél több időre tartja szóval a királynőt. Ilyenkor a táskával jelzi udvarhölgyének, hogy vegye át a társalgást és ő tovább lép a következő vendéghez. A táskajelzések tehát egyszerű és udvarias módon könnyítik meg a királynő dolgát társasági eseményeken. Így vagy úgy, a táska a királynő nyilvános megjelenéseinek elengedhetetlen kelléke és úgy tűnik, jól működik.

Varga Mónika

A blog összes korábbi bejegyzését

itt találod

Az öt tibeti jógagyakorlat

Az öt tibeti jógagyakorlat

Az öt tibeti jógyagyakorlat

Napi 15 perc az egész. Könnyű megtanulni. Viszont megváltozik tőle az életed. Első alkalommal minden gyakorlatot csupán háromszor kell ismételned. Majd hetente kettesével emeld a gyakorlatszámot míg el nem jutsz egészen 21-ig. Azután örökre így marad, csak te fogsz közben változni. Csodás átalakulásban lesz részed, ha beilleszted napi rutinodba az öt tibeti jógagyakorlatot. Mindegyik gyakorlat számtalan belső szervre és folyamatra gyakorol kedvező hatást, nem sorolom fel őket, mert úgysem olvasnád végig. (De ha érdekel, keress rá a neten!) Amit biztosan mondhatok, hogy elmúlnak az ízületi fájdalmaid, újraélednek soha nem használt izmaid, átalakul a tartásod, izmosabb és karcsúbb lesz az alakod. Javul a közérzeted, nő a vitalitásod, eltűnik a narancsbőr és a ráncok egy része. Jól fogod érezni magad a bőrödben.

Egyetlen apró nehézséget kell leküzdened: rá kell szoknod! Az életed részévé kell tenned és tényleg minden nap végig kell csinálnod a gyakorlatsort. Leghasznosabb, ha reggel ébredés után csinálod, még a kávé és egyéb rituálék előtt. De ha reggel zombi vagy, bármely napszakban végezheted, csak csináld! Én másfél éve minden reggelemet ezzel indítom, ma már el sem tudom képzelni másképp. Így melegítek be a rám váró nehézségek legyűréséhez és még a kávé is jobban esik. Ha elszánod magad, két dolgot feltétlenül tarts be: ne akard egyből 21 gyakorlattal kezdeni, hiszen pont a fokozatosságban rejlik a titok, így tudsz könnyen rászokni. És pihenj egy fél percet minden gyakorlat után, hanyatt fekve a padlón, vagy sarokülésben előrehajolva, homlokod érintse a talajt! És akkor jöjjenek a gyakorlatok:

Első rítus

Álljunk alapállásba, emeljük karunkat oldalsó középtartásba, és forogjunk az óramutató járásával megegyező irányba. Ha végeztünk, álljunk meg mozdulatlanul, kezünket tegyük össze imádkozó tartásba a testünk előtt, és nézzünk a hüvelykujjainkra amíg teljesen el nem múlik a szédülés.

Második rítus

Feküdjünk hanyatt, kezünket tegyük szorosan a test mellé tenyérrel lefelé. Emeljük meg a fejünket és a páros lábunkat egyszerre, állunkat szorítsuk a szegycsonthoz! Majd térjünk vissza fekvésbe. Emeléskor szívjuk be a levegőt, visszaengedés közben fújjuk ki a levegőt.

Harmadik rítus

Térdeljünk egy puha szőnyegre, felső testünk maradjon egyenes, lábujjunkkal támaszkodjunk a talajon, fújjuk ki a levegőt, fejünket hajtsuk előre, állat szorítsuk a szegycsontra. Szívjuk be a levegőt, vállunkat engedjük hátra, kezünkkel támaszkodjunk a combtőnél. Lassan hajoljunk hátra amennyire tudunk, fejünket lazán engedjük hátra. Majd lassan térjünk vissza a kiinduló helyzetbe és fejünket hajtsuk előre.

Negyedik rítus

Üljünk nyújtott ülésbe, lábunkat nyissuk kis terpeszbe. Kezünket tegyük a csípőnk mellé két oldalt, előre néző ujjakkal. Fújjuk ki a levegőt, fejünket hajtsuk előre, állunkat szorítsuk a szegycsonthoz! Szívjuk be a levegőt és emeljük a csípőnket egészen vízszintesig, fejünket lazán engedjük hátra. Majd lassan engedjük le a csípőnket és térjünk vissza a kiinduló helyzetbe.

Ötödik rítus

Helyezkedjünk el fekvőtámasz helyzetben, hasunkat engedjük le, fejünket hajtsuk hátra, fújjuk ki a levegőt. Szívjuk be a levegőt és szép lassan, hullámzás szerű mozdulattal emeljük fel a csípőnket és felfelé néző popsival formázzunk egy háztetőt. Talpunk maradjon a földön, hátunk és lábunk egyenes. Majd emeljük meg a sarkunkat és testsúlyunkat kissé előre tolva térjünk vissza a kiinduló helyzetbe. Most is egy hullám szerű mozdulatot végzünk, ami az egész gerincet átmozgatja.

Sok sikert, kellemes jógázást és jó egészséget kívánok!

Varga Mónika

Hogyan született a kerti törpe?

Hogyan született a kerti törpe?

A csütörtöki ’Tudtad?’ írásai kizárólag szórakoztató céllal kerülnek a heti menübe. Csütörtökön már semmin sem kell elgondolkodnunk, elég, ha csodálkozunk egy kicsit. Honlapomhoz híven azért igyekszem olyan történetekkel szolgálni, amelyek az ember természete és viselkedése miatt érdekesek, furcsák, vagy meglepőek. Így kerül elsőként terítékre a kertek sokaságát díszítő, meglehetősen megosztó jelenség: a kerti törpe.

A kisgyermekek lelkesen csodálják, milliók vásárolják, mert másnál is látták a kertben, sokan pedig értetlenül állnak a törpe-hóbort előtt. Egy valami viszont legtöbbünkben közös: fogalmunk sincs, honnan ered ez a meglehetősen furcsa szokás. Hogy került a törpe a kertbe?

A válasz sokkal megdöbbentőbb, mint maga a kis piros sapkás figura a virágágyás közepén. 

A 17. századi Anglia gazdag nemes urai minden addigit felülmúló luxusban és fényűzésben éltek. Ahogy ma fogalmaznánk: „jó dolgukban azt sem tudták, mit csináljanak”, így a felvágásnak egy szokatlan módját eszelték ki. A palotáik köré varázsolt édenkertek buja növényzetét és végeláthatatlan pázsitját valódi emberekből álló, élő díszlettel egészítették ki. Egyszerűen felbéreltek random szegényembereket, hogy szerzetesnek vagy kelta papnak öltözve költözzenek be a kertjükbe és remeteként éljenek ott éveken át. A kemény munkából tengődő parasztemberek előtt tehát megnyílt az évszázad lehetősége, hogy a palotakertet díszítő hús-vér dekorációvá váljanak. Ha akkoriban létezett volna álláshirdetés, az valahogy így hangzott volna:

Nincs munkád? Kevés a pénzed? Változtass! Szegődj el kerti remetének! Nincs más dolgod, mint beköltözni a kerti lakba, vagy barlangba és leszerződni 7 éves remeteéletre. Követelmények: 7 éven át tilos mosakodni, hajat és körmöt vágni, és bárkivel beszélgetni.  Tilos továbbá bármilyen tárgyat birtokolni, kivétel egy matrac, egy homokóra és a Biblia. Feladatkör: megbízó igénye szerint időnként mezítláb körbe sétálni a kertben. Bérezés: 400-600 font évente.

Ekkora összegért akkoriban sokan boldogan hagyták nőni hajukat és körmüket, ameddig csak igény volt rá. Ez a bizarr hóbort nem tartott túl sokáig, a következő évszázad elejére a kerti remeték mind utcára kerültek. Teljesen azonban mégsem halt ki a fura szokás, csupán átalakult az élő díszlet. Az evolúció eredménye a mindenki által ismert, modern, sorozatban is gyártható kerti törpe, amely mind a mai napig kertek millióiból lesi az arra járókat.

Varga Mónika