Ritkán írok olyan témáról, ami egyszerűen csak szórakoztat, nem magyaráz, nem tanácsol, nem próbál segíteni. A Nobel-díj különös történetével ez a helyzet, csupán néhány szórakoztató percet szeretnék szerezni az olvasónak.
Talán nincs is olyan ember a világon, aki nem hallott volna a Nobel-díjról. Ha máshogy nem, hát ilyen formában: „Na ezért sem kapsz Nobel-díjat fiam”. Azt is sokan tudják, hogy a díj Svédországhoz köthető, nevét alapítójáról kapta, és a fizika, a kémia, az orvostudomány, az irodalom legjobbjai, valamint a béke élharcosai kapják.
De a valódi okot, amiért Alfred Nobel, a svéd kémikus és feltaláló úgy döntött, hogy egy komoly pénzösszeggel járó díjat alapít, már kevesen ismerik. 1895-ben kelt végakaratában rendelkezett úgy – rokonai nem kis felháborodására – hogy halála után, tetemes vagyona kamataiból az említett területeken kiemelkedő teljesítményt nyújtó személyeket jutalmazzák.
De miért is? Van itt még valami a tudomány és béke szeretete mellett.
Alfred Nobel volt ugyanis az, aki felfedezte a dinamitot, s ez hatalmas gazdagságot hozott neki. A pénz mellé azonban keserű szájíz is járt. Nobel találmányát alagutak és csatornák építési munkálatainak megkönnyítésére szánta, használata azonban hamar irányt tévesztett. A nagyerejű robbanóanyagot felfedezte magának a hadiipar is, és hatékony tömeggyilkossá fejlesztette.
Amikor 1888-ban Nobel legfiatalabb öccse, Emil Nobel meghalt, az újságok összetévesztették a híres feltalálóval, és Alfred haláláról tudósítottak, valahogy így:
„A tegnapi napon elhalálozott Dr. Alfred Nobel, aki abból gazdagodott meg, hogy kifejlesztett egy minden eddiginél gyorsabb és hatékonyabb módszert emberek meggyilkolására.”
A gyászjelentést olvasva Nobel nagyon elkeseredett, és úgy döntött, ezt nem hagyhatja annyiban. Ártalmatlan szándékkal született felfedezése nem bélyegezheti meg őt ily módon, egyszerűen nem hagyhat maga után ilyen rettenetes hírnevet. Illetve, szerette volna valahogyan kárpótolni az embereket a sok rosszért, amit a dinamit okozott. Ekkor határozta el, hogy vagyona egy részét olyan emberek megjutalmazására fordítja, akik valami nagyszerű dologgal járultak hozzá az emberiség jólétéhez.
1896-ban bekövetkezett halála után, vagyona döntő része a díjat finanszírozó alapítványba került, és öt évre rá, 1901 december 10.-én át is adták az első Nobel-díjakat. (Fizika, kémia, orvostudomány, irodalom és béke volt az alapító által megnevezett 5 kategória, amelyet később egy gazdasági kategóriával egészítettek ki.)
A díjazás idején Magyarországon élő, magyar Nobel-díjasaink: Szent-Györgyi Albert, 1937-ben kapott orvostudományi Nobel-díjat a C-vitamin szerepének kutatásáért, valamint Kertész Imre, 2002-ben kapott irodalmi Nobel-díjat „Sorstalanság” című regényéért.
A díjazottak között további 16 magyar származású személyt találunk.
Varga Mónika
