Szerző: Vargamoni | jan 13, 2022 | Aktuális, Szülőknek
- Először is azt, hogy ennél alkalmatlanabb életkor nem létezik annak eldöntésére, mi legyen a gyerekből, ha felnő! Kamaszodó szervezete teste átalakításával van elfoglalva, mit sem törődve azzal, miből fog majd később megélni. Amíg a szülőket a lázas iskolakeresés foglalja le, addig a kamaszt fáradtság, szétszórtság, közöny, serkenő bajusz, gömbölyödő idomok és erősödő testszag jellemzi. SEGÍTSD ÁT EZEKEN A PROBLÉMÁKON, HOGY LEGALÁBB FIZIKAILAG JOBBAN ÉREZZE MAGÁT!
- Az állapota tehát minden csak nem ideális ahhoz, hogy 13-14 évesen (Ne is említsem a 9-10 éveseket!) olyan reálisan lássa feladatait, mint ahogy a helyzet megkívánná. Az esetek többségében óriási nyűg és soha nem látott megterhelés számára egyáltalán felfogni, hogy mi a tét, és mennyi mindent kell ahhoz megtanulni. MONDD NEKI SOKSZOR, HOGY ÁTMENETI IDŐSZAKRÓL VAN SZÓ, ÉS MÉLTÁNYOLD AZ ERŐFESZÍTÉSEIT!
- A nyolcadikosok nagy része korábban még soha nem szembesült ilyen típusú vizsgahelyzettel, amikor a „nem sikerül” opció az egész további életét befolyásolhatja. Legalábbis mindenhonnan ezt hallja és ez nagyon megrémíti. TUDATOSÍTSD BENNE, HOGY AKÁRMELYIK ISKOLÁBA KERÜL MAJD, HA NEM LESZ JÓ, LEHET RAJTA VÁLTOZTATNI! NEM LESZ HALÁLRA ÍTÉLVE!
- A külvilág sirámaiból az a következtetés vonható le, hogy minden ezen a vizsgán áll vagy bukik, és ha ez nem sikerül, itt a világ vége. Ez a tévhit olyan aggodalmat és frusztrációt vált ki a gyerekben, hogy csak tovább rontja amúgy is egyre roggyantabb lelkiállapotát. NYUGTASD MEG! NE IDEGESÍTSD TE IS RÉMKÉPEKKEL, HOGY MI LESZ, HA NEM SIKERÜL!
- A gyermeknevelés egyig legnagyobb ellensége a hasonlítgatás. A gyerek nem hasonlítgatja szüleit senkihez, a szülők mégis újra és újra elkövetik ezt, és a felvételi időszakban tökélyre fejlesztik: „Nézd meg a szomszéd Prüntyikét, 45 pontos teszteket ír, pedig ugyanoda jár, ahová te!” „Minek fizetjük a magántanárokat, ha még azok is jobb tesztet írnak nálad, akik nem járnak?” NE HASONLÍTGASD SENKIHEZ A GYERMEKEDET! FEJLŐDÉSÉT ÖNMAGÁHOZ KÉPEST MÉRD ÉS ÉRTÉKELD!
- Sok szülő nem bízik a gyermeke teljesítményében és ez rányomja bélyegét a gyermek teljesítményére. Talán ez a legnagyobb visszatartó erő, mert akármennyire igyekszünk leplezni, a gyerek érzi, ha nem bíznak benne. Képtelenek vagyunk úgy fogalmazni, hogy ne érződjön ki szavainkból a csalódottság és az elégedetlenség. HA NEM BÍZOL A GYERMEKEDBEN, NE TANULJ VELE! NE OSZD NEKI ÚGY AZ ÉSZT, HOGY KÖZBEN AZT GONDOLOD, ÚGYSEM FOG MENNI NEKI! Próbáld kedvességgel és szeretettel segíteni, ha már bízni nem tudsz a teljesítményében!
- Egyes szülők olyannyira fontosnak tartják a sikerese felvételit, hogy mindent alárendelnek ennek. Nem számít a pénz, az idő, a család normális élete, csak bejusson a csemete az áhított intézménybe. Az ő gyerekeik úgy érezhetik, csalódást okoznak szüleiknek, ha nem sikerül megfelelően a vizsgájuk. Attól tartanak, ha nem lehetnek rájuk büszkék, nem is fogják őket szeretni. Megfelelési vágyuk miatt agyon hajszolják magukat, ami még keservesebbé teszi ezt az időszakot. A GYEREKED NEM TE VAGY, NE VÁRD EL TŐLE SAJÁT TELJESÍTMÉNYEDET! NE RAJTA PRÓBÁLD BEHAJTANI SAJÁT ELKÉPZELÉSEIDET, MEG NEM VALÓSULT ÁLMAIDAT!
- És természetesen van olyan is, hogy a legjobb szándék ellenére sem tudjuk motiválni kamasz gyermekünket. A kölyök nem fogja fel, vagy nem akarja érteni a feladat „nagyságát”, meg van róla győződve, hogy csak a szülei fújják fel ennyire az ügyet. (Lássuk be, ebben van is valami!) Magasról tesz rá, hová kerül, nem tudja mi érdekli, és különben is hagyják őt emészteni, vagy a szobájában punnyadni naphosszat. Ezekből a gyerekekből is lesz valami, ők is bekerülnek valamilyen iskolába, ahol vagy megtetszik nekik, vagy picit érettebb fejjel iskolát váltanak majd. Számtalan ilyen esetet ismerek. Sajnos a szidás, hasonlítgatás, fenyegetődzés nem igazán működik. HA VÉGKÉPP SEMMIRE NEM TUDOD RÁVENNI, MAJD TANUL A SAJÁT KÁRÁN! Ő MAGA FOGJA KÉRNI AZ ISKOLAVÁLTÁST ÉS SAJÁT AKARATÁBÓL MÁR TENNI IS FOG ÉRTE.
- A magyar nyelvtan/irodalom és a matematika két egymástól meglehetősen távol álló terület. Kevés gyermek egyformán kiváló mindkettőből. Ha valamire, akkor arra talán alkalmas ez a két teszt, hogy megtudjuk, melyik megy jobban gyermekünknek. Ha jól ismered gyermekedet, úgyis sejted, nagyjából mit várhatsz tőle. NE AKARD, HOGY MINDENBŐL MAXIMUM PONTOT ÍRJON!
- A vizsgahelyzet mérhetetlen stresszel terheli meg a gyermeket, amit mindenki eltérő mértékben visel jól, vagy rosszul. Ha már korábban is vizsgázott a gyerek, akkor sejthető, milyen hatással van rá, ha szorongatja az idő és a teljesítménykényszer. Ha még soha nem vizsgázott, akkor érdemes felkészíteni rá, mit tegyen, ha nagyon ideges lesz. SEGÍTS NEKI MEGNYUGODNI A VIZSGA ELŐTT! TALÁLJ KI NYUGTATÓ TECHNIKÁKAT, VICCELŐDJ, NÉZZETEK EGYÜTT TÜKÖRBE ÉS VÁLTOZTASSÁTOK VIDÁMMÁ AZ ARCKIFEJEZÉSETEKET!
- Nagyon rossz taktika az utolsó pillanatig tanulni hagyni őt. Az előző este a ráhangolódás és figyelem elterelésének ideje. NE HAGYD MAGOLNI AZ UTOLSÓ ESTE!
- Ma már egyre többen vannak olyan diákok, akik már gyerekként rendkívül eltökélten és céltudatosan hajtják elképzeléseiket és a szülők beavatkozása nélkül is erőn felül küzdenek a maximum pontokért. Némelyikük önszántából szeretne jobb iskolába kerülni akár már az 5. osztály után. Ez a személyiségükben is kódolva van, családi minta is lehet, leggyakrabban mindkettő, vagy éppen a családból való kiugrás lehetőségét látják benne. Velük nem nagyon lehet mit kezdeni, csak amit amúgy is tennünk kell minden esetben: SZERETETTEL TÁMOGATNI ÉS ODAFIGYELNI, HOGY NAGYOBB KÁROK NÉLKÜL VÉSZELJE ÁT EZT AZ IDŐSZAKOT.
- Végül néhány egyszerű és praktikus tanács a zökkenőmentes vizsgázáshoz:
- Kényelmes ruhát vegyél fel! Úgy öltözz, hogy ne legyen meleged és ne fázz vizsga közben!
- Vigyél több tollat, nehogy pont a vizsga közben fogyjon ki!
- Ne felejtsd el a ceruzát, radírt, vonalzót, körzőt a matekhoz!
- Menj el a vizsga előtt vécére! Nincs borzasztóbb, mint amikor azért nem tudsz a feladatra koncentrálni, mert vécézned kell.
- Valamit egyél és igyál előtte, akármennyire izgulsz! Az éhség fej- vagy gyomorfájást okozhat, és úgy nem lehet gondolkodni.
- Vigyél magaddal innivalót és valami harapnivalót! Jól jöhet a két vizsga között és segít a gondolkodásban.
- Tudd, hogy nem élet-halál kérdése ez az egész és január 22-én délutánra véget ér a flúgos futam! ?
MINDEN VIZSGÁZÓNAK SOK SIKERT KÍVÁNOK!
Varga Mónika
Szerző: Vargamoni | jan 12, 2022 | Aktuális, Szülőknek
Szeretnél kiegyensúlyozott gyermeket, aki az életben is boldogul és megtalálja számítását? Te sem akarod, hogy a teljesítménykényszer tönkre tegye a gyermekkorát? Tele vagy kétségekkel, vajon mi lesz belőle, jó irányba alakul-e az élete? Akkor ez a könyv neked szól!
Én is gyermekként indultam neki az életnek. A tervezett világmegváltás helyett nyelvtanár lett belőlem. Sok sok év, teljes szívvel végzett tanítás után végül arra jutottam, hogy valami mást is kell tennem a gyermekekért. Így született meg a Beírás felnőtteknek.
Miért pont az én könyvemet olvasd el? Pályám során többnyire magántanárként dolgoztam, így egy másik nézőpontból is betekintést nyertem rengeteg kisdiák életébe. Egyszerre követhettem végig számtalan gyermek teljes iskolai pályafutását, családi viszonyainak alakulását, szüleikkel való kapcsolatukat. Olyan dolgokba is beleláttam, ami az iskoláig soha nem jut el, de gyakran a szülő sem tudja.
Egészen különleges kapcsolatba kerültem tanítványaimmal, így több könyvre való tapasztalatot gyűjtöttem a gyermekek iskolai vesszőfutásáról, valamint a szülők és az oktatás „működéséről”. Ehhez jönnek még az iskolában letanított évek, és a saját szülői tapasztalataim. Könyvem nem egy nehezen követhető, tudományos írás. Nem pszichológiai szakirodalom. És nem megoldás nélküli esettanulmányok sora.
Beírásom mindenki számára érthető módon, nagyon őszintén és kertelés nélkül taglalja a gyermek-szülő-oktatás hármasát jellemző örök ellentmondásokat, valamint a szédületes tempót követelő modern életkörülmények következményeit. A könyvben mesélek mint gyermek, szülő, tanár és mint magántanár. Találsz benne okokat, meglepő összefüggéseket és hasznosítható javaslatokat is.
Abban szeretnék segíteni, hogy a gyermekkor tényleg gyermekkor maradhasson. A tébolyult ütemben gyorsuló világ legalább ebben az időszakban ne a gázpedált tapossa, gyermekeink képességeinek kibontakozása – lóverseny helyett – egy egészséges tempójú, kellemes folyamat lehessen. Arra buzdítom a szülőket, hogy a gyermek érdeke minden esetben előzze meg a külvilágnak történő megfelelés igényét.
Meg vagyok győződve róla, hogy gyermekeink életét jobbá tehetjük, ha követünk néhány egyszerű szabályt. Például elegendő időt szánunk rá, hogy alaposan megismerjük őt, tisztában vagyunk érzelmeivel és vágyaival. Születésekor nem kezdünk el egyetemi tanulmányaira gyűjteni, viszont hagyjuk őt játszani, élni, gondolkodni, álmokat szőni. Megtanítjuk neki, hogyan szemlélje kritikusan az átveréssel teli globalizált-digitalizált „fogyasztóvadász” világot és hogyan közelítsen kreatívan a problémákhoz. És nem utolsó sorban: tanuljon meg rugalmasan alkalmazkodni a változásokhoz!
Ha tetszett a az írás, várom a hozzászólásodat!
Varga Mónika
Szerző: Vargamoni | jan 8, 2022 | Fiataloknak, Nyelvtanulás
- Biztosan tudnod kell magadról, hogy vannak-e olvasási és/vagy írási nehézségeid. Akár szakértői vélemény támasztja alá, akár anélkül tudod, hogy az anyanyelveden is sokszor félreolvasol, gondok vannak a szöveg értelmezésével, kevered a betűket, hangokat, akkor ez akadályoz téged a nyelvtanulásban. Ez a jelenség elég gyakori, semmi szégyellnivaló nincs benne, viszont neked különleges tanulási módszerekre, esetleg felmentésre van szükséged. (Felmentés a nyelvvizsga és nem a nyelvtanulás alól!) Egy jó nyelvtanár segítségét kell kérni, aki megállapítja, milyen esélyeket lát a nyelvvizsga megszerzésére. Természetesen egy ilyen komoly kérdés eldöntéséhez több órára lesz szükség. Kemény munkával így is szépen eljuthatsz arra a szintre, hogy megértesd magad egy másik nyelven, társalogj és filmet nézz, de a nyelvvizsgák helyesírásra és nyelvtanra építő követelményeit lehet, hogy nem fogod tudni teljesíteni.
- Ha semmiféle nyelvtanulási nehézséged nincs, akkor tisztázni kell, milyen mentségekkel halogatod a tanulást általában. Tárd fel őszintén, vajon időhiányra, fáradtságra, lustaságra, „egyedül nem megy”-re, hivatkozol-e és szabadulj meg ettől a kifogástól! A legtöbb kifogáson segíteni lehet, ha bevallod magadnak, mire fogod a halogatást.
- A nyelvtanuláshoz idő kell, ne gondold azt, hogy valaki majd segít neked összehozni egy vizsgát lehetetlenül rövid idő alatt! Tehát, ha a 2.ponban az időhiányt nevezed meg mentségnek, akkor vagy nem lesz nyelvvizsgád, vagy valamiről lemondasz és nyelvet tanulsz helyette. Beszéld meg magaddal és az érintettekkel, hogy mire lesz ezentúl kevesebb időd, a nyelvtanulás miatt!
- Rendszeresen kell foglalkoznod a nyelvvel, néha-néha nem elég! Ha nincs rendszeresség, a következő alkalomra a felét elfelejted és kezdheted elölről a tanulást. Heti egy nyelvóra csak akkor lehet elég, ha legalább kétnaponta otthon is tanulsz. A nyelvtanfolyam is csak akkor elegendő, ha otthon ismételsz és leckét írsz.
- Ez az állapot nem tart örökké és nem a 100% a cél. Ekkora intenzitással csak addig kell készülni, amíg el nem jön a vizsga napja. Tehát, ha nagy erőfeszítéseket és lemondást kíván tőled, akkor tudatosítsd magadban, hogy átmeneti időszakról van szó! Amint megvan a nyelvvizsga, az élet visszatérhet a „normális kerékvágásba”.
- Szavakat kell tanulnod! Akármennyire is utálatos, a nyelv szavakból áll és szótanulás nélkül nem fog összeállni. Meg kell tehát találnod az a módszert, amivel Te a leghatékonyabban tudsz szavakat tanulni! Ha nem megy a hagyományos módon (szótárfüzet), akkor keress szótanuló programot az interneten! A Quizlet nevű programban például elég elkezdeni beírni az idegen szót és automatikusan megjelenik a teljes szó, illetve a magyar fordítás. Percek alatt vaskos szókártya paklik készíthetők, amelyeket élvezetes használni, több módon lehet gyakorolni és már készítés közben megjegyzünk belőle szavakat. Mobiltelefonon bárhol előkapható és ismételhető. Alkalmazhatjuk azt a módszert is, hogy az olvasott szövegekbe színessel beírjuk az új szavakat, és onnan tanulgatjuk, mert ha a szövegkörnyezetben látjuk, sokkal könnyebb visszaemlékezni rá. Arra egyébként nagyon kevés ember képes, hogy random szólistákat magoljon be, amik nem kapcsolódnak az előtte olvasott, vagy hallott szöveghez. Ezt a módszert nem javaslom.
- Az idegennyelv hallgatása, olvasgatása óriási mértékben hozzájárul a nyelvtudásodhoz. Nézz filmeket, nézz videókat, olvasgass a neten azon a nyelven, amiből nyelvvizsgára készülsz! A lehetőségek tárháza végtelen. Sokaknál ez a módszer jobban működik, mint a nyelvórák. Nem baj, ha eleinte alig értesz valamit, bele fogsz jönni. Állítsd a feliratot is az adott nyelvre, így hallod és látod egyszerre a szavakat! Hihetetlen fejlődések tanúja voltam olyan tanítványaimnál, akik egész nyáron filmsorozatokat néztek. Szeptemberben olyan nyelvtudással tértek vissza, mintha addig külföldön éltek volna.
- Tudnod kell, miben vagy erős és mi megy gyengébben az adott idegennyelven: az olvasott szöveg értése, a hallott szöveg értése, a fogalmazás írás, a nyelvtani feladatok megoldása vagy éppen a társalgás! Fókuszálj a nehézségekre és gyakorold azokat!
- Számtalan nyelvvizsga típus létezik, és nem mind egyforma! Találd meg a neked valót! Válaszd azt a nyelvvizsgát:
- amiben több van a számodra könnyebben megoldható feladatokból.
- amelyiknél a rendelkezésre álló idő neked kedvez. Vagyis, ha lassú vagy és stresszel az időnyomás, akkor egy hagyományos, lassú vizsgát válassz! Ha gyorsan dolgozol, könnyen megérted a szövegeket, és hamar szeretnél túlesni rajta, akkor ott vannak a gyors tempójú vizsgák.
- Szeretnél-e olyan vizsgát, ahol könnyebbségként néhány dolgot magyarul kell megválaszolni, vagy mehet minden az adott nyelven.
- amit a tanárod személyesen neked javasol és nem azért, mert az iskola azzal a vizsgáztató intézménnyel van szerződésben.
10. Legtöbben nem tudják, hogy a tanultak „átbeszélése”, megvitatása hatalmas segítség lehet, motivál és a gyógyír a halogatásra is. Lehet, hogy még te sem tudod, hogyan lehetnél hatékonyabb, pedig már mindent kipróbáltál. Akkor állj össze valakivel és tanuljatok párban, egymásnak felmondva a tanultakat! Javaslok még az idegennyelvi környezetben való „elmerülést”, a gyakori filmnézést, kapcsolatkeresést anyanyelvűekkel, vagy a külföldi nyelvtanulást, ha van rá lehetőséged.
Varga Mónika
Szerző: Vargamoni | jan 5, 2022 | Gondolatébresztő, Szülőknek
Mi mindent megteszünk a gyermekünkért, ahogy mondani szoktuk: lelkünket kitesszük, hogy neki jó legyen, mégsem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan szeretnénk. A gyerek rosszkedvű, kimerült, folyton ellenkezik, semmi sem érdekli és az iskolában is mindent utál. Aki éppen továbbtanulás előtt áll, érdektelenségével teljesen kiborítja szüleit. Ugye, ismerős?
Kezdetben ingerülten vádaskodunk, keressük a bűnbakot, mindennek elmondjuk hálátlan csemeténket, majd jön a teljes tanácstalanság és elkeseredettség. Ha gyermekünket nem érte nagyobb trauma és életkörülményei látszólag rendezettek, miért ilyen életunt, miért nem tudunk szót érteni vele? Miért frusztrált és ideges?
Számos egyéb ok mellett létezik három olyan tévhit, amelyek gyakran észrevétlenül munkálkodnak a háttérben és akaratlanul mélyítik el a szülő és gyermeke közti ellenségeskedést.
Első tévhit: „Én mindent tudok a gyermekemről.” Ez egész egyszerűen nem igaz, még a legjobb szándékú szülők esetén sem. Gondoljuk csak végig, mi mindenről nem tudnak rólunk saját szüleink akár a mai napig sem, mennyi mindent nem mondtunk el nekik, pusztán azért, mert nem tudtuk, el kell-e mondani, érdekli-e őket, tudnak/akarnak-e segíteni. Ha ezt most felnőtt fejjel tisztán látjuk, akkor ebből kiindulva kéne gyermekünket megközelíteni és ügyesen „kikérdezni” őt az életét érintő számos apróságról. Beszéltetni kellene őt, amennyit csak lehet, meghallgatni mindent, amiről beszélni szeretne és nem bagatellizálni semmit, amit ő problémának érzékel. Ha jól figyelsz, véletlenül is kiderülhet, hogy valaki zaklatja az iskolában, utál zeneiskolába járni, szégyelli magát tornaórán, retteg valamitől a jövőjét illetően és még hosszan sorolhatnám. Minden ilyen állandó vagy rendszeres történés eljuttathatja őt az életminőségét jelentősen lerontó állapotba. Ha gond van, ne azt keresd, mi romlott el a gyerekben, hanem hogy mi változott a környezetében. Nem lehet és nem is kell mindentől megóvni őt, de ismernünk kell az érzelmeit és élete minden olyan rezdülését, ami a fent említett problémákat kiválthatja. Ha gyermekünk viselkedése szokatlan irányt vesz, az nem mindig magyarázható egyszerűen az életkori sajátosságokkal, bár azok tényleg rátesznek egy lapáttal. (dackorszak, serdülőkor, tinédzserkor) Íme egy csekklista, te meg tudod-e válaszolni a következő kérdéseket gyermeke(i)dről:
- Mi az az elfoglaltság, aminek a gondolatára is lelkesen ébred?
- Mi az a tevékenység, amit véglegesen kitörölne az életéből?
- Van-e olyan személy, akit ki nem állhat és pontosan miért?
- Felnéz-e valakire és ha igen, miért?
- Mi miatt sírt utoljára?
- Mi okozott neki kitörő örömet utoljára?
- Ha egyet választhatna sport, zene és rajzolás közül, melyik lenne az?
- Mikor kért utoljára szülői segítséget és miben?
- Milyen filmeket néz? Milyeneket nem szeret?
- Mikor fájt utoljára valamije? Mit mondott ezzel kapcsolatban?
- Miért barátkozik azokkal, akiket barátainak nevez?
- Mit gondol magáról, miben ügyes és miben ügyetlen?
Ha legalább 8 kérdésre nem tudsz azonnal válaszolni, akkor beszélgess vele többet, hogy tényleg segíthess neki, amikor szükség van rá!
Második tévhit: „A gyermek úgysem értené…” tehát nem kell elmondani neki, ködösíteni kell, kerülni kell a témát. A családban felmerülő konfliktusok, a gyermeket is érintő események eltitkolása nem hogy megóvná őt a problémáktól, sokkal nehezebbé teszi az életét. Ami az érzelmek és hangulatok észlelését illeti, a gyerek sokkal jobb „érzékelőkkel van felszerelve”, mint a felnőttek. Már az újszülött is érzékeli a körülötte keletkező feszültséget, nem beszélve arról az időszakról, amikor már a beszédből is ért a kicsi. Hároméves volt a kisfiam, amikor megígértem egy idős néninek, hogy hazahozom őt a piacról. A sok tennivalóm miatt ott felejtettem a nénit a piacon, aki aztán órák múlva busszal keveredett haza és itthoni telefonjáról nagyon mérgesen letolt engem. Borzasztóan éreztem magam és leültem a lépcsőre egy kicsit megnyugodni. Kisfiam odabújt az ölembe, megölelt és ennyit mondott: „Anya ezt ne csináld, mert ez nekem nagyon rossz.” Pontosan érezte, amit én. Ez a képesség később is megmarad, csak kicsit átalakul és néha tudatos lesz. Egy percig sem higgyük, hogy semmit nem vesznek észre lelkiállapotunkból, ők egyszerűen érzik a helyzetet. Ahogy növekednek, a szülők viselkedéséből, gesztusaiból és elejtett szavaiból is összerakják a képet. De hol itt a gond? Ha úgyis megtudja, akkor miért kéne elmondani neki? Azért, mert az okokat és összefüggéseket valóban nem érti meg magyarázat nélkül. A bajt érzi, az okokat pedig kétségbeesve keresi, elsősorban önmagában. El sem tudjuk képzelni, milyen önhibáztató magyarázatokat képesek gyártani a gyermekek, amikor például a szülők válására kerül sor, vagy a testvérrel van valami gond. Kevés gyermek tud rajta kívülálló, racionális okokat találni szülei veszekedéseire, inkább gondolja azt, hogy miatta történik. Ettől pedig állandó bizonytalanságban él és lelkiismeretfurdalás gyötri. Következésképpen megjelennek a fent említett problémák és vége a harmonikus családi kapcsolatnak. Ha világosan elmondanánk neki, mi okozza a családban érzékelhető feszültséget, legalább attól megkímélnénk, hogy magát hibáztassa. Ha az igazság elszomorítja, sír vagy tombol miatta, az a dolgok természetes menete. A titkolózás kiváltotta bizonytalanság egyáltalán nem az.
Harmadik tévhit: „A gyermekkor feláldozható egy jó munka/állás érdekében”. A szülők elképzelései gyermekeik jövőjével kapcsolatban napjainkban is végtelen mennyiségű szenvedést okoznak már egész kicsi kortól kezdve. Már óvodában járatjuk őket minden elképzelhető szakkörre és fejlesztésre, picit később szereplések és vizsgák tömegére, értelmetlen különórákra kényszerítjük őket. Minden percüket betáblázzuk annak reményében, hogy így majd jobban boldogulnak a jövőben.
Emellett az az ősi elképzelés, hogy a gyermek felmenői foglalkozását űzze, szintén fiatalok ezreinek életét teszi tönkre. Az egyetemet a bolygón elérhető egyetlen elfogadható útnak tekintő szülők éppúgy figyelmen kívül hagyják gyermekeik képességeit és vágyait, mint akik saját szakmájukat erőltetik. Hiába szavaljuk fennhangon, hogy mi mindent megadunk csemeténknek, ha lány létére nem akar mérnök lenni, vagy a vértől irtózva el sem tudja képzelni, hogy ő is orvos legyen. Nem rég hallottam egy kutatót az életéről beszélni, aki a következőket mesélte: „Orvos nagyapám azt akarta, hogy apám is orvos legyen és ki is erőszakolta belőle. Apám végig szenvedte az orvosi tanulmányokat. Szerencsére ő nem tett ki engem ugyanezeknek a kínoknak, így nekem felhőtlen fiatalságom volt és azzal foglalkozom, amivel szeretnék.”
Szóval, ha gyermeked minden percét betáblázod, szabad játék, szabadon eltöltött idő és kedvenc foglalatossága helyett állandó képzésben vesz részt, és még azt is te szabod meg, mivel foglalkozzon, ha majd felnő, semmin se csodálkozz! Mosolyt, örömet és hálát semmiképpen se várj tőle! A gyermekkor ugyanis egyszeri és visszahozhatatlan, nem beáldozható semmiért sem!
Varga Mónika
Szerző: Vargamoni | dec 21, 2021 | Aktuális, Szülőknek
Kérdezz, felelek!
-Nem, nem kaptunk még idegösszeomlást, csak majdnem.
-Igen, már az összes feladatsort kitöltöttük. Kétszer. Magántanárral, persze, hát az iskolában erre nincs idő!
-Igen, az enyém is heti 8 témazárót ír még emellett. Kell az osztályzat, valamire jegyet kell adni.
-Nem, nem tudja megírni 38 pontosra a matekot, mint a te szomszédod.
-Igen, ő is jár magyar- és matek felkészítőre. Igen, minden héten a 7. órában. Így van, éhesen és hulla fáradtan üli végig mindkettőt.
-Igen, ők is filmet néznek minden órán, amit helyettesítéssel tartanak meg. Már háromszor látták a Télaput.
-Nem, nálunk sem ért az énektanár a matekhoz. És a rajztanár sem a nyelvtanhoz. Én sem tudok buszt vezetni, pedig minden nap autóval viszem a gyereket.
-Igen, én is Excel táblázatban vezetem a fiam különóráit. Dehogy bírom megjegyezni! Ő meg aztán pláne nem tudja. Elég neki a tanulás! Meg az edzés.
-Nem, ő sem jár minden nap edzésre, csak heti ötször. Valamikor pihenni is kell.
-Igen, neki is fáj a feje. Meg az enyém is, persze.
-Nem, a férjemé nem fáj. Ő még mindig azt hiszi, hogy a továbbjutáshoz kell a gyereknek a 100 pont.
-Nem, még nem vágta nyakon az apja, de már megígérte neki.
-Nem, még nem adtam neki nyugtatót. Minden órán elalszik magától, hová nyugtassam még?
-Igen, ő is alig bír felkelni. Ezért mondtam, hogy nem kell nyugtató.
-Igen, szemtelen, meg fáradt is, állandóan, ahogy mondod.
-Igen, mi is 16 iskolát jelöltünk meg. Hát honnan tudja szegény gyerek, hogy mit akar majd csinálni?
-Igen, jártunk grafológusnál, jósnál, meg sámánnál is. Nem tudnak ezek semmit.
-Nem, mi sem bírjuk már sokáig!
