Feladat-függő vagyok?
Most egy igazi „Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű” írás következik, vagyis nem kellett túl messze mennem, hogy anyagot keressek hozzá. Rám olyannyira igaz mindaz, amire itt fel szeretném hívni a figyelmet, hogy a saját magam által összeállított önismereti anyag első fordulójában meg is buktam. Amikor összesítettem a hét folyamán végzett, megszokott tevékenységeimet, egyszerűen nem szerepelt rajta a pihenés szó! Azzal mentegettem magam, hogy a lázas tevékenykedés mindig is a megküzdési stratégiám része volt, gyerekkorom óta minden bánatomat munkába és tanulásba fojtottam. Sovány vígasz. De lássuk csak, mi is az a feladat-függőség!
Szinte naponta bukkan fel egy-egy új jelenség, amely a globalizált-digitalizált-fogyasztói létünk pörgéséből születő újabb rendellenességet jelez. Bár a nehézségekkel való megküzdés módja és hatékonysága a személyiségünkben és a családi mintában gyökerezik, tehát egyénenként változó, a nagyon rövid idő alatt bekövetkezett radikális változások feldolgozása mindenki számára nagy feladatot jelent. A modern világ „ingerzuhataga”, tevékenységeink felgyorsulása és megsokszorozódása előbb-utóbb mindenkit sietségre késztet, nagyobb teljesítményre ösztönöz, kialakít egyfajta állandó készenlét és megfelelés állapotot. Észrevétlenül csúszunk át normális tevékenységeinkből egy kétdimenziós létbe: testünkkel végzünk egy feladatot, gondolatunkban már a következőt tervezzük. Robotpilóta üzemmódba kapcsolunk, életünk feladatok láncolatává alakul és hamis megnyugvással zárjuk a napot, amikor végre befejeztük aznapra kirótt sokadik feladatunkat. Mivel ezt észre sem vesszük, „rejtett feladat-függővé” válunk és egyszerűen elfelejtünk élni. (Félreértés ne essék, nem a munkamániásokról beszélek, akik munkájuk és saját sikereik megszállottjaként szorítanak háttérbe minden egyebet.) Azokhoz szólok, akik maguk körül mindent és mindenkit rendben szeretnek tudni és ennek függvényében vonulnak át feladataik alagútján, semmit sem észlelve az alagúton kívüli, hívogató világból.
Hogy döbbensz rá, hogy te is beleestél a csapdába? Legárulkodóbb jele, hogy minden este fáradtan esel ágyba, elalvás előtt is a másnapi teendőkön agyalsz és megint nem volt időd semmire, amit magadért tehettél volna. Persze elégedettséget érzel, mert minden munkát elvégeztél, de a kis keserű fintor mindig ott marad a szád sarkában, hiszen nincs hobbid, nem találsz én-időt, és fogalmad sincs, te mivel töltenéd szívesen az idődet. A legelszántabb „rejtett feladat-függő” is ráébred egyszer, hogy ez nem az ő élete. Nem ritkán betegségek jelzik, hogy valami – az összes megoldott feladat ellenére – sem stimmel, vagy állandó idegesség furakodik be álnokul a remélt elégedettség helyébe.
De úgy is megbizonyosodhatsz róla, hogy robotpilóta üzemmódban működsz-e, ha egyszer veszed a fáradságot és összeírod kínos részletességgel, mivel töltesz el egy átlagos hetet. Erre egy könnyen használható, praktikus feladatsort állítottam össze „Elemedben vagy?” címmel, amelyet teljes egészében megtalálsz a https://hozdkiazellenorzot.hu/elemedben-vagy-2/ linken. (A kitöltendő mellékleteket egy klikkel letöltheted, és ha feliratkozol az oldalamra, az egész írást megkapod nyomtatható formában is.) De ha nincs kedved ilyen részletesen foglalkozni az üggyel, akkor csak azt ellenőrizd naponta mondjuk 5-10 alkalommal, hogy az adott pillanatban hogy érzed magad! Ha érintett vagy, hamar érzékelni fogod, hogy a feladatmegoldás örömén kívül egyéb örömben ritkán van részed. Feladatod tehát, hogy eldöntsd: te hogy szeretnéd magad érezni? Ugyanis itt van a kutya elásva. Tudnod kell, mikor igazán jó neked, milyen tevékenységek közben érzed magad felszabadultan jól. (A kész van az ebéd végre, vagy ötös lett a gyerek matek dolgozata nem számít ide!) Ekkor jön majd a neheze. Szorgosan gyűjts össze mindent, ami rólad szól, neked okoz örömet és kikapcsolódást, és szánj rá időt! Közben pedig ne tervezd a holnapi feladatokat, ne legyen lelkiismeretfurdalásod és élvezd, amit csinálsz! Azután a „magaddal törődés” miatt elmaradt feladatokat oszd ki másnak, hagyd a csudába, vagy végezd el máskor! Akkor haladsz a helyes irányba, ha lassan érzékelni kezded magad körül a világot, felismered saját érzéseidet és igényeidet és ezekhez igazítod a rengeteg feladatot. Így majd szép lassan megszabadulsz a feladat függőségtől, megszűnik a robotpilóta üzemmód és egy napon azon kapod magad, hogy te irányítod a gépet.
Varga Mónika
