Nyakunkon a FÉLÉVI BIZONYÍTVÁNY, és vele együtt a frusztráció, harag, elégedetlenkedés, rettegő gyerek, tajtékzó szülő, veszekedés és büntetés. Ma már remény sincs az „elveszített ellenőrző” sztorira, egy gyors klikk-jelszó-klikk és anya apa benne is van a bizonyítványban.
Az technika modern, az értékelés módja több mint 150 éves. Az osztályzat egykor hasznos célt szolgált, mára inkább káros hatásai vannak, hiszen értelmetlenül és túl korán bekategorizál, előítéleteket táplál és megszerzésükért ádáz küzdelem folyik.
Mivel azonban egyelőre nincs jobb alternatíva, leginkább a SZÜLŐK HOZZÁÁLLÁSÁN múlik, milyen mértékű kárt okoz a gyermek iskolai osztályzatok által való megítélése.
Az iskolában a diák hamar bekerül az őt minősítő osztályzatok szerinti kasztba. Nem csak a tanárok, a gyerekek is kategorizálják egymást a jegyek alapján. „Én okos vagyok, ő meg hülye”, véli magáról a jó tanuló. „Ezzel a gyerekkel élmény dolgozni, a másikkal meg kínszenvedés” mondja a tanár, ami általában igaz is az iskolai körülmények között.
De mi szülők, vajon miért hagyjuk, hogy az iskolai bizonyítvány A GYEREK EGÉSZ LÉNYÉT MINŐSÍTSE? Miért nem jövünk rá, hogy a bizonyítványban kódolt teljesítmény csak egy része gyermekünknek?
Bizonyítvány ügyben tehát a legfontosabb kérdés: MIT TEHET EGY SZÜLŐ, hogy ellensúlyozza azt a kárt, amit a jegyekkel való azonosítás okoz?
- Értse és érezze, hogy GYEREK ≠ OSZTÁLYZAT!!!
- Biztosítsa a gyermekét, hogy az osztályzatoktól függetlenül is szereti őt és ezen semmit nem változtatnak a jegyek!
- Soha ne minősítse a gyerekét az osztályzatok alapján! Nem hülye a gyerek, csak bizonyos dolgok nehezen mennek neki.
- Ha a szülő is elkönyveli a gyermekét valamilyennek, az iskolában nyújtott teljesítménye alapján, akkor az utolsó remény is elszáll önbizalom ügyben.
- Segítsen megtalálni, mit szeret csinálni a gyerek és miben jó! Hagyjon neki időt és lehetőséget ezekre!
- Ne kelljen a gyereknek rettegnie, ha rossz jegyet visz haza, NE GONDOLJA, HOGY CSAK AKKOR ÉR VALAMIT, HA JÓ TANULÓ!
- Ne hajszoljon olyan eredményeket, amik a saját vágyaiknak és nem a gyermek képességeiknek felelnek meg!
- Vegye észre, mennyi új foglalkozás és megélhetési lehetőség született az utóbbi évtizedekben!
- Számos világhírű tudós, zenész, színész és üzletember példa arra, hogy az iskola keretein kívül is ki lehet bontakozni, és sok nagyszerű képességre egyszerűen nem derül fény az iskolában. Bármi lehet még gyermekünkből.
- Ha pedig egy szülő képtelen elfogadni gyermeke teljesítményét, akkor se szidalmak közepette hajszolja őt a jobb eredményekért!
A képlet egyszerű, megismétlem: GYEREK ≠ OSZTÁLYZAT.
MIÉRT IS?
- Mert minden gyerek egyszeri és megismételhetetlen, kizárt dolog érdemben meghatározni őket egy 5 fokozatú skálán.
- Az ember igazi lénye, vágyai és képességei olyan szerte ágazóak, hogy ezek egy részére fény sem derülhet az iskola keretei között.
- Az iskolában mért reál és humán tantárgyakban nyújtott teljesítmény nem elegendő ahhoz, hogy kiderítsük, mivel kéne foglalkoznia a jövőben.
- A mai világban naponta születnek újabb szakmák és foglalkozások, amelyhez az iskolában hírből sem ismert képességek kellenek.
- Senki sem jó mindenből! Ha az osztályzattal minősítünk, akkor csak a kitűnő tanuló rúghat labdába. Pedig a kitűnő bizonyítvány ma már semmire sem garancia.
- Mindenki tele van rejtett képességekkel, vágyakkal, amelyek a megfelelő körülmények között kibontakoznak. Gyakran nem az iskola biztosítja a megfelelő körülményeket.
LEGYEN HÁT A SZÜLŐ, aki segít ez utóbbiban, és a félévi bizonyítványon való veszekedés helyett -akár az iskola ellenében is – keresi az optimális feltételeket.
Varga Mónika
