TÉVEDÉS azt gondolni, hogy a személyiség csupán a felnőttkorra alakul ki, a „GYEREK MEG MIND EGYFORMA”. Pont ez a tévhit akadályoz meg számtalan szülőt abban, hogy könnyebben megértse a gyermeke viselkedését, és kicsit túltekintsen önmagán, amikor megítéli azt.
Személyiségünk bizonyos vonásai velünk születnek, ami jól látszik a csecsemők viselkedésében. Számos egyéb vonásunk pedig kora gyermekkorunkban alakul ki, annak alapján, amivel fejlődésünk során azonosulunk.
Korábbi írásaimban az Enneagram segítségével meghatározott személyiségtípusokat boncolgattam utalva arra, hogy nem a kategorizálás a fontos, hanem önmagunk megismerése. Ha csupán azt sikerül kiderítenünk, hogy gyengeségeink és erősségeink a gondolkodással, az érzelmekkel vagy ösztöneinkkel állnak kapcsolatban, máris sokkal többet fogunk tudni saját magunkról. Ha megtudjuk egyanezt a GYERMEKÜNKRŐL is, és rádöbbenünk, hogy ő egy másik „csoportba” tartozik, közelebb kerülhetünk az örök kérdés megválaszolásához: miért tesz mindent másképp, mint ahogy a szülei tennék?
Semmi sem fekete és fehér, soha nem fogunk örökérvényű, mindent megmagyarázó bizonyosságokat találni, de rengeteg hasznosítható ismeretet szerzünk majd a gyermekünkkel való viszonyunkhoz.
A GONDOLKODÓ, ÉRZŐ, vagy ÖSZTÖNÖS csoport valamelyikébe tartozni nem jelenti azt, hogy a másik kettőt nem tudjuk. Természetesen mindenki gondolkodik, érez és mindenkinek vannak ösztönei. ÉRDEMES TUDNI viszont, ha mondjuk gyermekünk az ÉRZŐ csoport tagja, akkor nehézségei abból adódnak, hogy teljesen elszakadt valós érzelmeitől, illetve nagyon nehezen vagy éppen túlzottan fejezi ki azokat. De erősségeit is az érzelmeiből meríti.
Ugyanígy van ez a GONDOLKODÁSSAL is: ezen csoport tagjai teljesen elszakadtak a gondolkodástól, nagyon nehezen vagy éppen túlzottan fejezik ki azokat, de erősségeik is a gondolkodásból fakadnak. Míg az ÖSZTÖNÖS személyiség gyengesége a teljes elszakadás ösztöneitől, vagy azok túl gyenge, illetve túl erős kifejezésre juttatása. Ugyanakkor ösztönei adják erősségeit is.
Ezek ismeretében gondoljunk bele, mekkora HARC megy nap mint nap egyes szülők és gyermekeik között, amikor teljesen más irányítással működnek? Hányszor hallottuk vagy mondtuk már életünkben, hogy érthetetlen a gyerek reakciója, kitől örökölte vajon ezt meg azt a viselkedésformát?
„Tisztára olyan vagy, mint a nagyapád, ő is addig agyalt mindenen, amíg végül nem lett belőle semmi!”-mondja az ösztönei által vezérelt édesanya, mindent túlgondoló gyermekének. Amikor aztán ugyanez a gyerek idősebb lesz, lehet, hogy ő beszéli le érzelmei által vezérelt apját egy szuper-fantasztikus autó megvásárlásáról, miután végig tanulmányozott mindent, és megtalálta a „csavart” a nagyszerű üzletben.
És mint mondtam, semmi sem fekete vagy fehér, akármelyik csoportba is tartozunk alapvetően, természetesen lehetnek erősségeink és gyengeségeink a másik két csoportból is. Erről majd későbbi írásaimban lesz szó.
Én például a Gondolkodó csoportba tartozom, erősségeim és gyengeségeim döntő része innen származik, de az engem szintén meghatározó erős empátia és az érzelmek túlzott elfojtása már a másik két csoport jellemzője. A „túlagyalás” mindig is egyik fő gyengeségemnek számított, a miértek keresése és a „mi lesz ha” kérdések gyakran keserítik meg az életemet és azokét is, akik nem agyalnának ennyit körülöttem.
Egy erőteljes példa a gondolkodó személyiségtípus néha groteszk megnyilvánulásairól az én életemből az a pillanat, amikor édesanyám megmondta nekünk, hogy meghalt az apukánk. Ott álltunk előtte négyen testvérek, a döbbenettől letaglózva. Egy hang nem jött ki a torkunkon, de mielőtt sírni kezdtünk volna, én még gyorsan megkérdeztem szegényt: „Akkor most éhen fogunk halni?” Tíz éves voltam akkor, és az agyam azonnal lefuttatta, hogy édesanyám 12 éve gyesen van velünk, ki fog most pénzt keresni a családnak? Utólag magam is megdöbbentem ezen a reakción, de be kell ismernem, én így vagyok huzalozva.
Millió esetben kapcsol be gyermekeinkben is a „VEZÉRLÉS”, amit mi nem ismerünk pontosan és megdöbbenünk, méregbe gurulunk, szitkozódunk rajta. Ha kicsit elmélyedünk a háromféle vezérlés részleteiben, érthetővé válnak ezek a dolgok és nem leszünk frusztráltak csak azért, mert a gyerek másképpen dolgoz fel valamit.
Egyszer megtörtént kis családommal minden utazó rémálma: nyaralásra indulván lekéstük a repülőgépet. Nem olvastuk el az előző este kiküldött e-mailt a két órával korábbi indulásról, és az orrunk előtt szállt fel a gép. Én azonnali agyalásba kezdtem, perceken belül két ügyvédet és utazási irodát hívtam fel, fejfájásig szervezkedtem. A lányom sírva fakadt és hangosan kesergett, hogy most mi lesz velünk, a férjem pedig pokoli dühös lett és elrohant cigarettázni. Amikor visszajött, a lányom még sírdogált, én már megtudtam, hogy utazási irodával szemben nincs esélyünk, rá kell fizetni valamennyit és mehetünk a következő géppel. A férjem dühösen tiltakozni kezdett, hogy ez mekkora szemétség, ő ugyan nem fizet, szóval ment a cirkusz. A fiam pedig mindvégig szótlanul állt, majd megunva az előadást flegmán megkérdezte: Megyünk már haza végre? Amitől aztán a lányom még hangosabb sírásba kezdett.
Nyilván számtalan egyéb tényező is befolyásolja az ember viselkedését és reakcióit, de egy ilyen váratlan helyzetben azonnal működésbe lép a vezérlésünk. Hol pozitív, hol negatív irányba lendíti az ügyet, hogy éppen az erősségünket vagy a gyengeségünket villantjuk meg az adott helyzetben.
Ha úgy érzed, kapcsolataid javára válhat, érdemes kicsit beleásni magadat, ki hogyan is működik a családban. Erről szól Don Richard Riso és Russ Hudson Személyiségtípusok című könyve, amelyben teljes részletességgel megtalálsz mindent. Ha egyszerűsített összefoglalókat olvasnál, klikk ide:
Varga Mónika
