GYEREK = OSZTÁLYZAT?!?

Szerző: Vargamoni | jan 26, 2022 | Aktuális, Szülőknek

Nyakunkon a FÉLÉVI BIZONYÍTVÁNY, és vele együtt a frusztráció, harag, elégedetlenkedés, rettegő gyerek, tajtékzó szülő, veszekedés és büntetés. Ma már remény sincs az „elveszített ellenőrző” sztorira, egy gyors klikk-jelszó-klikk és anya apa benne is van a bizonyítványban.

Az technika modern, az értékelés módja több mint 150 éves. Az osztályzat egykor hasznos célt szolgált, mára inkább káros hatásai vannak, hiszen értelmetlenül és túl korán bekategorizál, előítéleteket táplál és megszerzésükért ádáz küzdelem folyik.

Mivel azonban egyelőre nincs jobb alternatíva, leginkább a SZÜLŐK HOZZÁÁLLÁSÁN múlik, milyen mértékű kárt okoz a gyermek iskolai osztályzatok által való megítélése.

Az iskolában a diák hamar bekerül az őt minősítő osztályzatok szerinti kasztba. Nem csak a tanárok, a gyerekek is kategorizálják egymást a jegyek alapján. „Én okos vagyok, ő meg hülye”, véli magáról a jó tanuló. „Ezzel a gyerekkel élmény dolgozni, a másikkal meg kínszenvedés” mondja a tanár, ami általában igaz is az iskolai körülmények között.

De mi szülők, vajon miért hagyjuk, hogy az iskolai bizonyítvány A GYEREK EGÉSZ LÉNYÉT MINŐSÍTSE?  Miért nem jövünk rá, hogy a bizonyítványban kódolt teljesítmény csak egy része gyermekünknek?

Bizonyítvány ügyben tehát a legfontosabb kérdés: MIT TEHET EGY SZÜLŐ, hogy ellensúlyozza azt a kárt, amit a jegyekkel való azonosítás okoz?

• Értse és érezze, hogy GYEREK ≠ OSZTÁLYZAT!!!
• Biztosítsa a gyermekét, hogy az osztályzatoktól függetlenül is szereti őt és ezen semmit nem változtatnak a jegyek!
• Soha ne minősítse a gyerekét az osztályzatok alapján! Nem hülye a gyerek, csak bizonyos dolgok nehezen mennek neki.
• Ha a szülő is elkönyveli a gyermekét valamilyennek, az iskolában nyújtott teljesítménye alapján, akkor az utolsó remény is elszáll önbizalom ügyben.
• Segítsen megtalálni, mit szeret csinálni a gyerek és miben jó! Hagyjon neki időt és lehetőséget ezekre!
• Ne kelljen a gyereknek rettegnie, ha rossz jegyet visz haza, NE GONDOLJA, HOGY CSAK AKKOR ÉR VALAMIT, HA JÓ TANULÓ!
• Ne hajszoljon olyan eredményeket, amik a saját vágyaiknak és nem a gyermek képességeiknek felelnek meg!
• Vegye észre, mennyi új foglalkozás és megélhetési lehetőség született az utóbbi évtizedekben!
• Számos világhírű tudós, zenész, színész és üzletember példa arra, hogy az iskola keretein kívül is ki lehet bontakozni, és sok nagyszerű képességre egyszerűen nem derül fény az iskolában. Bármi lehet még gyermekünkből.
• Ha pedig egy szülő képtelen elfogadni gyermeke teljesítményét, akkor se szidalmak közepette hajszolja őt a jobb eredményekért!

A képlet egyszerű, megismétlem: GYEREK ≠ OSZTÁLYZAT.

MIÉRT IS?

1. Mert minden gyerek egyszeri és megismételhetetlen, kizárt dolog érdemben meghatározni őket egy 5 fokozatú skálán.
2. Az ember igazi lénye, vágyai és képességei olyan szerte ágazóak, hogy ezek egy részére fény sem derülhet az iskola keretei között.
3. Az iskolában mért reál és humán tantárgyakban nyújtott teljesítmény nem elegendő ahhoz, hogy kiderítsük, mivel kéne foglalkoznia a jövőben.
4. A mai világban naponta születnek újabb szakmák és foglalkozások, amelyhez az iskolában hírből sem ismert képességek kellenek.
5. Senki sem jó mindenből! Ha az osztályzattal minősítünk, akkor csak a kitűnő tanuló rúghat labdába. Pedig a kitűnő bizonyítvány ma már semmire sem garancia.
6. Mindenki tele van rejtett képességekkel, vágyakkal, amelyek a megfelelő körülmények között kibontakoznak. Gyakran nem az iskola biztosítja a megfelelő körülményeket.

LEGYEN HÁT A SZÜLŐ, aki segít ez utóbbiban, és a félévi bizonyítványon való veszekedés helyett -akár az iskola ellenében is – keresi az optimális feltételeket. 

Varga Mónika

Hol tanuljon tovább a gyerek?

Szerző: Vargamoni | jan 19, 2022 | Aktuális, Szülőknek

Neked is szólt a gyerek, hogy most már lépni kéne valamit? Úgy tűnik az érettségi évébe érkezett, ami persze még odébb van – ahogy mondja, de a továbbtanulást el kéne gyorsan dönteni. Fránya határidők, mindig kirángatnak a kellemes „majd lesz valahogy” állapotból.

Jó annak, aki évek óta tudja, mi érdekli, esetleg azt is eldöntötte már, mivel szeretne foglalkozni felnőttként. Nekik „csak” a kiválasztott intézmény által elvárt pontszámot kell összetalicskázni.

És a többiek? Jó esetben mára nagyjából kiderítették, mi érdekelheti őket. (Hogy mi nem, az már régóta világos!) Még jobb esetben ellátogattak az újra élőben megrendezett Educatio kiállításra, elmentek pár információs napra és találtak vélhetően nekik való szakokat. Egyesek beletörődnek abba, amit apa/anya javasolnak (kínjukban), vagy ahová a haverok mennek, mert az biztosan jó. A „mi szeretnék lenni” kérdés megválaszolása azonban még többnyire a távolba vész.

A helyzet az, hogy a mai világban soha nem látott mennyiségű munkaterület, feladatkör, szakma és állás létezik. Egyszerűen képtelenség ezeket átlátni és gyermekeink elé tárni. De ha csak azokat a területeket vesszük, amelyekben ifjú csemeténk tehetségesnek mutatkozik, ott sem ismerjük a lehetőségek töredékét sem, hogy segíteni tudjunk.

A Covid sem könnyített a diákok helyzetén, hiszen a bezártság miatt jóval kevesebbet mozogtak a világban, miáltal tapasztalatokat szerezhettek volna.

Mit tehet az, akinek ötlete sincs, de most kell döntenie?

• A legfontosabb, hogy kérje a szülei támogatását és legyen velük őszinte. Ha semmiképpen nem akar továbbtanulni, azt is tudatnia kell a szüleivel, tisztázni kell az okokat, amik alapján egyezségre lehet jutni. A ’most nem’ még nem jelenti azt, hogy soha.
• Van az a lehetőség is, hogy egy évig szerencsét próbál és dolgozik valahol, vagy önkéntesként külföldre utazik, hogy kicsit felszabaduljon a tanulás állandó nyomása alól. Ezek viszont csak akkor működnek, ha a részleteket és az anyagiakat a szülőkkel egyezteti.
• Ha már vannak továbbtanulási ötletek, érdemes elbeszélgetni a kiszemelt intézmény diákjaival, illetve a választott szakma képviselőivel. Ugyan a határidőig nem sok idő van hátra, de még bármi megtörténhet.
• Vannak nem szeptemberben kezdődő képzések is, azoknak a határideje még nem sürget annyira. Dönthet egy ilyen lehetőség mellett is. Csak utána kell járni.
• Ha fogalma sincs, mi érdekli, akkor valószínűleg az erősségeivel sincs tisztában. Tanácsoljuk neki, hogy beszélgessen sokat a barátaival, ismerőseivel, rokonaival! Kérdezze őket magával kapcsolatban, hallgassa meg az ő ötleteiket! A kortárs csoportnak például gyakran nagyszerű meglátásai vannak és meglepően okos tanácsokat tud adni. Szörfözzön a neten! Írjon be területeket, amelyek érdekesnek tűnnek és keressen szakmákat, amelyekről soha nem hallott!
• Ha az anyagiak szabnak határt a továbbtanulásnak, mert kizárólag fizetős szakra van esély bejutni, akkor sem kell azonnal feladni a tervet. Léteznek olyan támogatások, ösztöndíjak, diákhitelek, amelyek segíthetnek a pénz előteremtésében. A legtöbb egyetem mellett több-kevesebb munkát is lehet vállalni, ebben is érdemes gondolkodni.

A lényeg mégis az, hogy ami mellett most dönt a fiatal, az nem kötelező érvényű az egész további életére! Minden tanulmány abbahagyható. Minden ember folyamatosan változik, így a céljai is képlékenyen alakulnak az idő múlásával. Ennek tudatosításában oroszlánrész jut a szülőknek (szerepük fontosságát nem győzöm hangsúlyozni a „Beírás felnőtteknek” című könyvemben), hogy a fiatal saját jövőjét ne sziklaszilárd elvárások sorozatának, hanem a lehetőségek tárházának lássa. Szüleitől pedig kapjon bizalmat, bíztatást és támogatást!

Varga Mónika

Amit tudnod kell, ha felvételizik a gyerek

Szerző: Vargamoni | jan 13, 2022 | Aktuális, Szülőknek

1. Először is azt, hogy ennél alkalmatlanabb életkor nem létezik annak eldöntésére, mi legyen a gyerekből, ha felnő! Kamaszodó szervezete teste átalakításával van elfoglalva, mit sem törődve azzal, miből fog majd később megélni. Amíg a szülőket a lázas iskolakeresés foglalja le, addig a kamaszt fáradtság, szétszórtság, közöny, serkenő bajusz, gömbölyödő idomok és erősödő testszag jellemzi. SEGÍTSD ÁT EZEKEN A PROBLÉMÁKON, HOGY LEGALÁBB FIZIKAILAG JOBBAN ÉREZZE MAGÁT!
2. Az állapota tehát minden csak nem ideális ahhoz, hogy 13-14 évesen (Ne is említsem a 9-10 éveseket!) olyan reálisan lássa feladatait, mint ahogy a helyzet megkívánná. Az esetek többségében óriási nyűg és soha nem látott megterhelés számára egyáltalán felfogni, hogy mi a tét, és mennyi mindent kell ahhoz megtanulni. MONDD NEKI SOKSZOR, HOGY ÁTMENETI IDŐSZAKRÓL VAN SZÓ, ÉS MÉLTÁNYOLD AZ ERŐFESZÍTÉSEIT!
3. A nyolcadikosok nagy része korábban még soha nem szembesült ilyen típusú vizsgahelyzettel, amikor a „nem sikerül” opció az egész további életét befolyásolhatja. Legalábbis mindenhonnan ezt hallja és ez nagyon megrémíti. TUDATOSÍTSD BENNE, HOGY AKÁRMELYIK ISKOLÁBA KERÜL MAJD, HA NEM LESZ JÓ, LEHET RAJTA VÁLTOZTATNI! NEM LESZ HALÁLRA ÍTÉLVE!
4. A külvilág sirámaiból az a következtetés vonható le, hogy minden ezen a vizsgán áll vagy bukik, és ha ez nem sikerül, itt a világ vége. Ez a tévhit olyan aggodalmat és frusztrációt vált ki a gyerekben, hogy csak tovább rontja amúgy is egyre roggyantabb lelkiállapotát. NYUGTASD MEG! NE IDEGESÍTSD TE IS RÉMKÉPEKKEL, HOGY MI LESZ, HA NEM SIKERÜL!
5. A gyermeknevelés egyig legnagyobb ellensége a hasonlítgatás. A gyerek nem hasonlítgatja szüleit senkihez, a szülők mégis újra és újra elkövetik ezt, és a felvételi időszakban tökélyre fejlesztik: „Nézd meg a szomszéd Prüntyikét, 45 pontos teszteket ír, pedig ugyanoda jár, ahová te!” „Minek fizetjük a magántanárokat, ha még azok is jobb tesztet írnak nálad, akik nem járnak?” NE HASONLÍTGASD SENKIHEZ A GYERMEKEDET! FEJLŐDÉSÉT ÖNMAGÁHOZ KÉPEST MÉRD ÉS ÉRTÉKELD!
6. Sok szülő nem bízik a gyermeke teljesítményében és ez rányomja bélyegét a gyermek teljesítményére. Talán ez a legnagyobb visszatartó erő, mert akármennyire igyekszünk leplezni, a gyerek érzi, ha nem bíznak benne. Képtelenek vagyunk úgy fogalmazni, hogy ne érződjön ki szavainkból a csalódottság és az elégedetlenség. HA NEM BÍZOL A GYERMEKEDBEN, NE TANULJ VELE! NE OSZD NEKI ÚGY AZ ÉSZT, HOGY KÖZBEN AZT GONDOLOD, ÚGYSEM FOG MENNI NEKI! Próbáld kedvességgel és szeretettel segíteni, ha már bízni nem tudsz a teljesítményében!
7. Egyes szülők olyannyira fontosnak tartják a sikerese felvételit, hogy mindent alárendelnek ennek. Nem számít a pénz, az idő, a család normális élete, csak bejusson a csemete az áhított intézménybe. Az ő gyerekeik úgy érezhetik, csalódást okoznak szüleiknek, ha nem sikerül megfelelően a vizsgájuk. Attól tartanak, ha nem lehetnek rájuk büszkék, nem is fogják őket szeretni. Megfelelési vágyuk miatt agyon hajszolják magukat, ami még keservesebbé teszi ezt az időszakot.  A GYEREKED NEM TE VAGY, NE VÁRD EL TŐLE SAJÁT TELJESÍTMÉNYEDET! NE RAJTA PRÓBÁLD BEHAJTANI SAJÁT ELKÉPZELÉSEIDET, MEG NEM VALÓSULT ÁLMAIDAT!
8. És természetesen van olyan is, hogy a legjobb szándék ellenére sem tudjuk motiválni kamasz gyermekünket. A kölyök nem fogja fel, vagy nem akarja érteni a feladat „nagyságát”, meg van róla győződve, hogy csak a szülei fújják fel ennyire az ügyet. (Lássuk be, ebben van is valami!) Magasról tesz rá, hová kerül, nem tudja mi érdekli, és különben is hagyják őt emészteni, vagy a szobájában punnyadni naphosszat. Ezekből a gyerekekből is lesz valami, ők is bekerülnek valamilyen iskolába, ahol vagy megtetszik nekik, vagy picit érettebb fejjel iskolát váltanak majd. Számtalan ilyen esetet ismerek. Sajnos a szidás, hasonlítgatás, fenyegetődzés nem igazán működik. HA VÉGKÉPP SEMMIRE NEM TUDOD RÁVENNI, MAJD TANUL A SAJÁT KÁRÁN! Ő MAGA FOGJA KÉRNI AZ ISKOLAVÁLTÁST ÉS SAJÁT AKARATÁBÓL MÁR TENNI IS FOG ÉRTE.
9. A magyar nyelvtan/irodalom és a matematika két egymástól meglehetősen távol álló terület. Kevés gyermek egyformán kiváló mindkettőből. Ha valamire, akkor arra talán alkalmas ez a két teszt, hogy megtudjuk, melyik megy jobban gyermekünknek. Ha jól ismered gyermekedet, úgyis sejted, nagyjából mit várhatsz tőle. NE AKARD, HOGY MINDENBŐL MAXIMUM PONTOT ÍRJON!
10. A vizsgahelyzet mérhetetlen stresszel terheli meg a gyermeket, amit mindenki eltérő mértékben visel jól, vagy rosszul. Ha már korábban is vizsgázott a gyerek, akkor sejthető, milyen hatással van rá, ha szorongatja az idő és a teljesítménykényszer. Ha még soha nem vizsgázott, akkor érdemes felkészíteni rá, mit tegyen, ha nagyon ideges lesz. SEGÍTS NEKI MEGNYUGODNI A VIZSGA ELŐTT! TALÁLJ KI NYUGTATÓ TECHNIKÁKAT, VICCELŐDJ, NÉZZETEK EGYÜTT TÜKÖRBE ÉS VÁLTOZTASSÁTOK VIDÁMMÁ AZ ARCKIFEJEZÉSETEKET!
11. Nagyon rossz taktika az utolsó pillanatig tanulni hagyni őt. Az előző este a ráhangolódás és figyelem elterelésének ideje. NE HAGYD MAGOLNI AZ UTOLSÓ ESTE!
12. Ma már egyre többen vannak olyan diákok, akik már gyerekként rendkívül eltökélten és céltudatosan hajtják elképzeléseiket és a szülők beavatkozása nélkül is erőn felül küzdenek a maximum pontokért. Némelyikük önszántából szeretne jobb iskolába kerülni akár már az 5. osztály után. Ez a személyiségükben is kódolva van, családi minta is lehet, leggyakrabban mindkettő, vagy éppen a családból való kiugrás lehetőségét látják benne. Velük nem nagyon lehet mit kezdeni, csak amit amúgy is tennünk kell minden esetben: SZERETETTEL TÁMOGATNI ÉS ODAFIGYELNI, HOGY NAGYOBB KÁROK NÉLKÜL VÉSZELJE ÁT EZT AZ IDŐSZAKOT.
13. Végül néhány egyszerű és praktikus tanács a zökkenőmentes vizsgázáshoz:

• Kényelmes ruhát vegyél fel! Úgy öltözz, hogy ne legyen meleged és ne fázz vizsga közben!
• Vigyél több tollat, nehogy pont a vizsga közben fogyjon ki!
• Ne felejtsd el a ceruzát, radírt, vonalzót, körzőt a matekhoz!
• Menj el a vizsga előtt vécére! Nincs borzasztóbb, mint amikor azért nem tudsz a feladatra koncentrálni, mert vécézned kell.
• Valamit egyél és igyál előtte, akármennyire izgulsz! Az éhség fej- vagy gyomorfájást okozhat, és úgy nem lehet gondolkodni.
• Vigyél magaddal innivalót és valami harapnivalót! Jól jöhet a két vizsga között és segít a gondolkodásban.
• Tudd, hogy nem élet-halál kérdése ez az egész és január 22-én délutánra véget ér a flúgos futam! ?

MINDEN VIZSGÁZÓNAK SOK SIKERT KÍVÁNOK!

Varga Mónika

Szeretnél kiegyensúlyozott gyermeket?

Szerző: Vargamoni | jan 12, 2022 | Aktuális, Szülőknek

Szeretnél kiegyensúlyozott gyermeket, aki az életben is boldogul és megtalálja számítását? Te sem akarod, hogy a teljesítménykényszer tönkre tegye a gyermekkorát? Tele vagy kétségekkel, vajon mi lesz belőle, jó irányba alakul-e az élete? Akkor ez a könyv neked szól!

Én is gyermekként indultam neki az életnek. A tervezett világmegváltás helyett nyelvtanár lett belőlem. Sok sok év, teljes szívvel végzett tanítás után végül arra jutottam, hogy valami mást is kell tennem a gyermekekért. Így született meg a Beírás felnőtteknek.

Miért pont az én könyvemet olvasd el? Pályám során többnyire magántanárként dolgoztam, így egy másik nézőpontból is betekintést nyertem rengeteg kisdiák életébe. Egyszerre követhettem végig számtalan gyermek teljes iskolai pályafutását, családi viszonyainak alakulását, szüleikkel való kapcsolatukat. Olyan dolgokba is beleláttam, ami az iskoláig soha nem jut el, de gyakran a szülő sem tudja.

Egészen különleges kapcsolatba kerültem tanítványaimmal, így több könyvre való tapasztalatot gyűjtöttem a gyermekek iskolai vesszőfutásáról, valamint a szülők és az oktatás „működéséről”. Ehhez jönnek még az iskolában letanított évek, és a saját szülői tapasztalataim. Könyvem nem egy nehezen követhető, tudományos írás. Nem pszichológiai szakirodalom. És nem megoldás nélküli esettanulmányok sora.

Beírásom mindenki számára érthető módon, nagyon őszintén és kertelés nélkül taglalja a gyermek-szülő-oktatás hármasát jellemző örök ellentmondásokat, valamint a szédületes tempót követelő modern életkörülmények következményeit. A könyvben mesélek mint gyermek, szülő, tanár és mint magántanár. Találsz benne okokat, meglepő összefüggéseket és hasznosítható javaslatokat is.

Abban szeretnék segíteni, hogy a gyermekkor tényleg gyermekkor maradhasson. A tébolyult ütemben gyorsuló világ legalább ebben az időszakban ne a gázpedált tapossa, gyermekeink képességeinek kibontakozása – lóverseny helyett – egy egészséges tempójú, kellemes folyamat lehessen. Arra buzdítom a szülőket, hogy a gyermek érdeke minden esetben előzze meg a külvilágnak történő megfelelés igényét.

Meg vagyok győződve róla, hogy gyermekeink életét jobbá tehetjük, ha követünk néhány egyszerű szabályt. Például elegendő időt szánunk rá, hogy alaposan megismerjük őt, tisztában vagyunk érzelmeivel és vágyaival. Születésekor nem kezdünk el egyetemi tanulmányaira gyűjteni, viszont hagyjuk őt játszani, élni, gondolkodni, álmokat szőni. Megtanítjuk neki, hogyan szemlélje kritikusan az átveréssel teli globalizált-digitalizált „fogyasztóvadász” világot és hogyan közelítsen kreatívan a problémákhoz. És nem utolsó sorban: tanuljon meg rugalmasan alkalmazkodni a változásokhoz!

Ha tetszett a az írás, várom a hozzászólásodat!

Varga Mónika