Újabb múltbéli kalandozásra hívlak, ahogy mostanában tenni szoktam. Azt hiszem, magam is menekülök a mai valóságból, vissza azokba az évekbe, amikor elindult végre valami pozitív. Haladtunk a szabadság felé, senki sem háborúzott körülöttünk, világméretű vírust nem ismertünk. Volt pár nyugodt év, száguldó infláció és fenyegető bizonytalanság nélkül. Abból volt bőven akkoriban, ami most a legjobban hiányzik: bizakodás és remény.
Jó volt fiatalnak lenni egy előre mutató időszakban, amikor sorra nyíltak meg előttünk a lehetőségek, bátran vetettük magunkat az egyre szabadabbá váló élet kalandjai közé. Én minden diákként megkeresett filléremet utazásra költöttem, így jutottam el a tengerre is. Az Adriára, természetesen. Mindez 36 évvel ezelőtt történt. Gyere velem, visszaviszlek egy kis időre!
Varga Mónika
