Neked is szólt a gyerek, hogy most már lépni kéne valamit? Úgy tűnik az érettségi évébe érkezett, ami persze még odébb van – ahogy mondja, de a továbbtanulást el kéne gyorsan dönteni. Fránya határidők, mindig kirángatnak a kellemes „majd lesz valahogy” állapotból.
Jó annak, aki évek óta tudja, mi érdekli, esetleg azt is eldöntötte már, mivel szeretne foglalkozni felnőttként. Nekik „csak” a kiválasztott intézmény által elvárt pontszámot kell összetalicskázni.
És a többiek? Jó esetben mára nagyjából kiderítették, mi érdekelheti őket. (Hogy mi nem, az már régóta világos!) Még jobb esetben ellátogattak az újra élőben megrendezett Educatio kiállításra, elmentek pár információs napra és találtak vélhetően nekik való szakokat. Egyesek beletörődnek abba, amit apa/anya javasolnak (kínjukban), vagy ahová a haverok mennek, mert az biztosan jó. A „mi szeretnék lenni” kérdés megválaszolása azonban még többnyire a távolba vész.
A helyzet az, hogy a mai világban soha nem látott mennyiségű munkaterület, feladatkör, szakma és állás létezik. Egyszerűen képtelenség ezeket átlátni és gyermekeink elé tárni. De ha csak azokat a területeket vesszük, amelyekben ifjú csemeténk tehetségesnek mutatkozik, ott sem ismerjük a lehetőségek töredékét sem, hogy segíteni tudjunk.
A Covid sem könnyített a diákok helyzetén, hiszen a bezártság miatt jóval kevesebbet mozogtak a világban, miáltal tapasztalatokat szerezhettek volna.
Mit tehet az, akinek ötlete sincs, de most kell döntenie?
- A legfontosabb, hogy kérje a szülei támogatását és legyen velük őszinte. Ha semmiképpen nem akar továbbtanulni, azt is tudatnia kell a szüleivel, tisztázni kell az okokat, amik alapján egyezségre lehet jutni. A ’most nem’ még nem jelenti azt, hogy soha.
- Van az a lehetőség is, hogy egy évig szerencsét próbál és dolgozik valahol, vagy önkéntesként külföldre utazik, hogy kicsit felszabaduljon a tanulás állandó nyomása alól. Ezek viszont csak akkor működnek, ha a részleteket és az anyagiakat a szülőkkel egyezteti.
- Ha már vannak továbbtanulási ötletek, érdemes elbeszélgetni a kiszemelt intézmény diákjaival, illetve a választott szakma képviselőivel. Ugyan a határidőig nem sok idő van hátra, de még bármi megtörténhet.
- Vannak nem szeptemberben kezdődő képzések is, azoknak a határideje még nem sürget annyira. Dönthet egy ilyen lehetőség mellett is. Csak utána kell járni.
- Ha fogalma sincs, mi érdekli, akkor valószínűleg az erősségeivel sincs tisztában. Tanácsoljuk neki, hogy beszélgessen sokat a barátaival, ismerőseivel, rokonaival! Kérdezze őket magával kapcsolatban, hallgassa meg az ő ötleteiket! A kortárs csoportnak például gyakran nagyszerű meglátásai vannak és meglepően okos tanácsokat tud adni. Szörfözzön a neten! Írjon be területeket, amelyek érdekesnek tűnnek és keressen szakmákat, amelyekről soha nem hallott!
- Ha az anyagiak szabnak határt a továbbtanulásnak, mert kizárólag fizetős szakra van esély bejutni, akkor sem kell azonnal feladni a tervet. Léteznek olyan támogatások, ösztöndíjak, diákhitelek, amelyek segíthetnek a pénz előteremtésében. A legtöbb egyetem mellett több-kevesebb munkát is lehet vállalni, ebben is érdemes gondolkodni.
A lényeg mégis az, hogy ami mellett most dönt a fiatal, az nem kötelező érvényű az egész további életére! Minden tanulmány abbahagyható. Minden ember folyamatosan változik, így a céljai is képlékenyen alakulnak az idő múlásával. Ennek tudatosításában oroszlánrész jut a szülőknek (szerepük fontosságát nem győzöm hangsúlyozni a „Beírás felnőtteknek” című könyvemben), hogy a fiatal saját jövőjét ne sziklaszilárd elvárások sorozatának, hanem a lehetőségek tárházának lássa. Szüleitől pedig kapjon bizalmat, bíztatást és támogatást!
Varga Mónika
